Keresés

Egyszerre megőrző és alkotó módon nyúltak a Palazzo Hunyadi történelmi épületéhez a Pyxis Nautica építészei – így, többes számban, mert a Budai vár lábánál lévő épület felújításából mindenki kivette a részét. Az épület múltjáról, a felújítás különlegességeiről Tóth Dáviddal beszélgettünk.

Az 1850 körüli épület a kétezres évek eleje óta többé-kevésbé üresen állt. Amikor a Pyxis csapata először felkereste, hatalmas összevisszaságot talált. Számos tulajdonosa volt, mielőtt a mostani fejlesztő megvette, és bizonyos beépítésig (bezáratlan gipszkarton falak, mindenhol lógó gégecsövek) el is jutottak korábban. „Egy labirintus volt az egész ház – emlékszik Tóth Dávid, a Pyxis designere. – Még azt a kis tetőteret is sikerült olyan zegzugosan beépíteni, hogy el lehetett benne tévedni, de szó szerint.”


Márpedig három emeletről és összesen 500 négyzetméterről beszélünk. A falak fölfelé egyre vékonyodnak, azaz a tartószerkezeti elemek egyre kevesebb helyet foglalnak el, föntre pedig egy modern acél főtartós tetőt építettek – ez már mind adott volt a fiatal tervezők számára.

A Pyxis Nautica munkája a tervezéssel indult. Mi jelentett kötöttséget a tervezéskor, és mely részeken jutottak némi játéktérhez? „Fizikálisan csak a falak szabtak korlátot. A házzal való foglalkozás kezdetén még nem volt bérlője az épületnek, ezért a megbízó azt mondta, hogy osszunk rá egy elképzelt működést az alaprajzra, ami legyen arányos az épülettel.” Vagyis nem akart már mindjárt az elején mindent kifacsarni a leendő bérleményi területből. „Inkább egy arányos programot kért, és arra keresett bérlőt, ami nagyon egészséges hozzáállás.”


Azért koránt sem volt minden ennyire rózsás: még az előző tulajdonosok idejéből négy-öt pontnyi szabálytalan ráépítési akciót állapított meg a hatóság, egyúttal kötelezték a mostani tulajdonost ezek rendbetételére. Például a belső udvar fölé húztak egy födémet, így nyerve némi plusz belső teret. „Ez a mostani tárgyaló. Itt nem azt állapították meg, hogy el kell bontani, helyette azt mondták, rendben, de felülvilágítót kell tenni rá, és zöldtetővel befedni – vagyis vissza kell állítani azt a zöldfelületi mutatót, ami előtte volt.”

Egyrészt tehát építészeti feladattal indult a megbízás (szabályossá kellett tenni a házat), utána pedig a frissen kapott geometriában kellett elképzelni egy arányos layoutot, még bérlő nélkül. A homlokzat felújítása is a feladatunk része volt, megtartottuk eredeti formájában és színében, a bejárati kaput az eredeti osztásrend figyelembevételével újra cseréltük, az ablakokat pedig felújíttattuk.

Érthető, hiszen ez az a réteg, amely a legkevesebbet változott a megépülés óta. Ugyanakkor itt látható a legjellegzetesebb változtatás is: 1929-ben Szenttamási Béla fővámhivatali tiszt vásárolta meg az épületet, aki – a frissen megkapott vitézi címét ünnepelve – két évvel később több átalakítással bízta meg Méhn Károly építőmestert. A legjellegzetesebb ezek közül a konzolos, vitézi címeres homlokzati erkély kialakítása, a könyöklőpárkányokban elhelyezett virágtartók, illetve a vakolatarchitektúra ezekhez szükséges mértékű átalakítása.

Később, a II. világháború végi ostromban bizonyosan megsérült az épület, és bár a konkrét károkról nincs tudomásunk, a tömb több épülete is olyan súlyosan megrongálódott, hogy azokat a háború után lebontották, vagy radikálisan átalakítva építették újjá. Jött az államosítás, a Szenttamássy családtól elvették az épületet, és felosztották négy lakásra. A szocializmus éveiben kisebb felújítások, átalakítások zajlottak, majd 1994-ben az épület jogilag társasházzá alakult. A négy lakás 1998-ban került a lakók tulajdonába, majd különböző adásvételek után 2000-ben egy kézbe került az összes lakás tulajdonjoga. Innentől kezdve lakók helyett cégeké volt az épület, sokszor üresen állt, a felújítások esetlegesen történtek, egy-egy területre koncentrálódtak.

Motorversenyzők robognak el a Hunyadi előtt 1950-ben - Fotó: Fortepan

„Száz év alatt minden átalakul, elenyészően ritka lehet az az épület, amelyik nem. Ez egy egyszintes, több lakásból álló, oldalszárnyas épületnek indult” – jegyzi meg Dávid.

A nagy kérdés: hogyan találtak rá az egyensúlyra a Pyxis építészei a megtartandó és az új, általuk hozzáadott értékek között? A felmérésekből tudták, hogy a beltér a puszta alapgeometriájánál fogva is izgalmas. Adott volt a történelmi jelleg is, de – ahogy a fejlesztő frappánsan megfogalmazta –, úgy gondolták, „nehogy már minden fehér meg szürke legyen”.


„Egy klasszikus váz, egy erős karakter volt a kezünkben, de nem kellett úgy hozzáállnunk, mintha restaurálni szeretnénk, mert nem műemléképületről van szó – fejtegette Dávid. – Használjunk színeket, legyen egy erős koncepció, amelynek mentén megalkotjuk a belsőépítészetet.”

Az épület világörökségi helyszínen van, és városképi védelem alatt áll a homlokzata, de az épület maga nem műemlék. Az értékvédelmi leírásban a művészettörténész-kutató kiemelt néhány dolgot, mint a lépcső korlátját, a homlokzat spalettás ablakait – ezeket nem védte senki, de nem is akarták eltüntetni, tehát óvatosan álltak a felújításhoz. „Baromi jók voltak az alapok, de egy mai belsőt akartunk, mert ma készült.”

Voltak olyan részei a háznak, amit elkezdett az előző fejlesztő lerakni, de nem fejezte be, mint a szakaszosan megmaradt gránitburkolat, amit azonos anyaggal ki kellett egészítenünk, „mert egyébként egyetértettünk azzal az anyaggal”. Partner volt a fejlesztő is, például amikor az eredeti tölgy parkettához méltó pótlást akart.

Láthatunk elsőre furcsa képeket is, a női vécé ajtaját Beatrix királynő, a férfiét az utca névadója, Hunyadi János képe fedi, máshol meg felbukkan egy salakos teniszpálya festménye. „A belsőépítészetet egy moodboarddal kezdtük, amiben grafikai arculat fogalmazta meg, hogy hogyan legyünk frissek – emlékezett Dávid. – Rátaláltunk egy kettősségre: klasszikus grafikai tartalom, valamilyen modern csavarral. Itt a glitch-et találtuk meg, nyilván a Mátyás korabeli reneszánszból jön az alapanyag, arra jön egy tervezett glitch módosítás. Ebben Góg Attila grafikus barátunk segített.” Így keletkezett a Hunyadi-portré az előtérben, férfi-női reneszánsz alakok a földszinten és a tetőtérben, illetve Budavárról készült legkorábbi, 1470 körüli Schedel-féle metszet átirata a tárgyalóba. Ezek a ház hardver részei lettek, amelyhez a bérlő és a bérbeadó is hozzátett, de a Pyxis közreműködésével. Ilyen az említett teniszpályás kép is, aminek „kifejezetten megörültünk, mert tökéletes színharmóniában van a fallal”. Szép gesztus volt továbbá a polgári foglalkozását tekintve ügyvéd beruházó tulajdonában álló eredeti Budavári fametszet átadása az új, szintén ügyvéd bérlőknek a megnyitó fogadáson, amíg ők bérlik az ingatlant.

Buda látképe a 18. század közepén

Máskor azt mondanám, minél többen dolgoznak egy felújításon, annál nehezebb zöld ágra vergődni, itt a nagyon szoros együttműködés csak javára vált a projektnek. „Ha valaki egy ilyen épületet így, ezzel az egészséges alapállással fejleszt, akkor ott meg lehet találni az összhangot.”

Ha egy dolgot mindenképpen ki kellene emelni, Dávidnál a konyha sötétkék fala lenne az, ami „nem bántó, de mindenképpen meglepő és megjegyezhető, nem véletlenül lett az Iroda.hu-n az album nyitóképe. Tetten érhető a progresszív hozzáállásunk, abban, ahogy egy ablaktalan közösségi teret megcsináltunk. Itt sikerült nagyon magasra tenni a lécet – ha kivennénk az épületből, akkor nagyon hiányozna.”

Jelenleg egy ügyvédi iroda bérli az épületet, amelyben nagy, egylégterű irodákat alakítottak ki. Az átalakított belső kert az épület lelke lett: mivel mindkét felső emelet körbeöleli, szinte minden helyiségből zöldre látunk. A földszinten található a recepció, egy reprezentatív tárgyaló, az adminisztráció, valamint az említett konyha is, sarokba rejtett éléskamrával, látszó poroszsüveg födémmel. Ezen kívül partneri irodák, fiatalos break-out terek is szolgálják a bérlőt. A tervezők végig nyomon követték a felújítást, amelynek végén több egyedi bútor is bekerült az irodába, illetve a bérlő bevonásával szereztek be minden széket, asztalt, munkaállomást.

A Pyxis Nautica számára tervezőként ez volt az egyik első projekt. „Aki valaha dolgozott nálunk, azok közül mindenki beletett ebbe valamit. Együtt is, külön is dolgoztunk bizonyos részeken, mindannyian a magunkénak érezzük.”

353 megtekintésHozzászólás írása

Frissítve: 2 nap

A névválasztás és a logó megtervezése különösen érzékeny terület egy designcégnél, amelynek nulladik lépésben saját maga számára kell önazonos, jól megkülönböztethető, vonzó arculatot kialakítania. A Pyxis Nautica alapítói nagyon tudatosan és átgondoltan tervezték meg az arculatot, a végeredmény pedig igen kifejező, sok játékra lehetőséget adó lett. Nézzük meg alaposabban is!


Pyxis Nautica

A névválasztás néha egyszerű (alapító neve, mozaikszó az alapítók neveiből), máskor csavaros (utalás egy másik alkotóra, szójáték), olykor-olykor pedig nehézkes, körülményes (ilyenre most nem tudunk példát).

A Pyxisé egy negyedik eset: bár azt mondják, nevet választani „nehéz dió volt”, mégis nagyon határozottan tudták, mit NEM akarnak: mozaikszót, számot a névbe, és az architecture / építészet szavakat. De azt is tudták, mit szeretnének: „olyan nevet, amit egy külföldi is ki tud ejteni, jól néz ki leírva, nem nagyon van belőle más a piacon, ami vagány és elegáns is”, emlékezett Tamás.

Hárombetűs dolgokat kezdtek keresni, majd kilyukadtak a csillagképeknél, azon belül is a Pyx-nél, amelynek a teljes neve a Pyxis Nautica, és latinul a tengerészeti tájolót jelenti, azaz az iránytűt. Tökéletes megfejtésnek bizonyult: a névhez társult a csillagkép alakzata, mint logó, miközben a név utal a srácok közös hobbijára, a vitorlázásra, valamint a felfedezésre, iránymutatásra is.

Asszociációk tág tere nyílt meg, ahogy Tamás magyarázza, a három csillag „akár a három alapító karakterét is szimbolizálhatja: Laci van lent, ő áll leginkább két lábbal a földön; Dávid van fent, ő akar mindig elszállni, olykor vissza kell rántani a földre, ő a legkreatívabb, nem szereti, ha beskatulyázzák. Tamás meg egyfajta egyensúlyt képez kettejük között.”


Ugyanakkor a konstelláció más csillagokat is tartalmaz, ahogy a Pyxis csapata is bővült már újabb három fővel.

Vagy gondolhatunk a tengerészeti tájolóra (Dávid szavaival „míves és hasznos tárgy”), amiből van is az irodában.

Identitás

Rendben, megvan a vagány, egyedi, rétegzett jelentéstartományú név. De mindez akkor az igazi, ha hűen kifejezi a cég, a brand identitását. A Pyxis esetében magától értetődően adódott a megoldás. „A kezdetektől kimondott célunk volt olyan projektek bevonzása, mint az Irányi Palota, a Palazzo Hunyadi, a Balatonfüredi Kerektemplom, melyek olyan történeti épületek, amikhez kortárs eszközökkel is hozzányúlhatunk – magyarázza Laci. – A logónk és a névválasztás is tudatos döntés alapján lett egy latin kifejezés, sok esetben arany betűkkel, sötétkék háttérrel, ami jól illeszkedik ebbe a környezetbe.” A logónak van egy kiegészítő felirata is: Design & Build. Ez a szemlélet – a projektek követése akár az utolsó villanykapcsoló elhelyezéséig – meghatározó. A legtöbb tervezési feladat mellett az építkezést is végigkövetik, sokszor az utolsó széket, falra akasztott képet is a megrendelővel közösen választják ki.

Az iroda

De milyen egy tervezőiroda irodája? Praktikus, mivel a cégből többen is sétatávolságra laknak, és letisztult, ahol zavartalanul lehet alkotni. Először egy kis bérelhető irodát találtak a Budai Vár alatt, a Donáti utcában, egy Reimholcz Péter által tervezett épületegyüttes földszintjén. Beleszerettek, kivették. Nem tudták, lesz-e elég munka, de belevágtak, aláírták a két évre szóló szerződést. Azóta már bérelnek egy másik helyiséget is, kissé lejjebb a lépcsőn, az elsőből pedig meeting room lett.

Az első irodában egy nagy közös asztal körül ültek. Akkora volt a térhez képest, hogy szinte abból állt a teljes berendezés. Izgalmasan ferde szögben állt a térben, eleinte hárman – később öten – dolgoztak körülötte, és egy hely maradt a vendégnek, ahol konzultálni lehet.

Mindez együtt pontosan és sokrétűen fejezi ki a Pyxis Nautica identitását, de átadjuk a szót Dávidnak, aki a névvel kapcsolatban frappánsan összefoglalta a cég alapértékeit is: „Igazából annak örülnénk, ha ez egy fogalom lenne, és nem feltétlenül építésziroda lennénk, hanem egy olyan designcég, amelynél a design bármelyik szintjét biztonságban érzik a megrendelők. Belsőépítészet? Bútortervezés? Pop-up díszlet? Eléggé challenge-elhetők vagyunk, és örülnénk is, ha jutnának különleges megbízások.”


#pyxisnautica

#logó

#név

#arculat

#iroda

#identitás

968 megtekintésHozzászólás írása

Frissítve: ápr 1

A díszlettervezéstől a divaton át a grafikáig sok mindennel foglalkoztak és foglalkoznak a Pyxis Nautica alapítói, ám az eltérő háttér és habitus csak erősíti a közös munkát, mert vannak közös alapelvek és nyitottak egymás tudására. Monori László, Tóth Dávid és Tótszabó Tamás az egyetemi évekről, a műemlékes projektekről és a névválasztásról beszélt, és egy kicsit közeljövő terveiből is elárult.


Dávid, Laci és Tamás

Egy évben születettek?

Laci: Nem egy évben, de egy éven belül. A többiek 86-ban, én 87-ben, de januárban.

Említettétek, hogy mindhárman máshonnan jöttetek: más egyetemről és más habitussal. Meséljetek erről a háttérről!

Dávid: Más tájékról is jöttünk. Én például Pécsett végeztem, az Alföldön nevelkedtem, utána keveredtem Budapestre. Laci meg itt nőtt fel Budapesten, utána kicsit keveredett le Pécsre, először elvégezte az Yblt, utána pedig a Pollack mesterszakát, Tomi meg Debrecenből származik, és itt végzett a BME-n.

Már az egyetemen elkezdett letisztulni, mi érdekel benneteket az építészeten belül?

Laci: Szerintem mindenki úgy megy az egyetemre, hogy tervezni szeretne, alapvetően mind errefelé orientálódtunk. Vannak szakosodások, sokféle irányba elindulnak az emberek: épületrehabilitáció, ökológikus szemléletű tervezés, stb., de én ezen belül is a tervezés felé tartottam.

Tamás: Nekem is a tervezés tetszett, illetve nagyon szerettem rajzolni, meg festeni, még gyerekkoromban. Jártam egy festőművészhez, Kővári Attilához is, aki segített mindenféle technikákat kipróbálni. Aztán még 2000 előtt megismertem a 3D-s programok korai verzióit, és nagyon megtetszett a 3D-s alkotás. Ez még a gimnáziumban volt, nekem innen ered, hogy az építészet egy olyan szakma, ahol lehet a 3D-zést, a rajzolást is csinálni, miközben ebből élsz. Így keveredtem a pályára, és később, az egyetemen is azt szerettem, amikor a házakat rajzoltuk, metszeteket és 3D-s látványterveket készítettünk. Szinte mindenki a tervezés miatt megy az építészkarra, de mi hálásak vagyunk, hogy valóban ezzel foglalkozhatunk.

Dávid: Szoktunk arról beszélni, hogy kiugrottunk, és jókor ugrottunk ki. De visszatérve az egyetemi évekhez: engem az építészet mindig tágabb értelemben érdekelt, tehát a design, a környezettervezés, a vizuális kultúra együtt. Ennek része az építészet, de része a tervezőgrafika, a divat, a formatervezés is – vagyis a várostervezési léptéktől a tárgytervezési léptékig minden. Engem lenyűgözött, hogy ezek a témák mind megfordulhatnak egy építészhallgató kezében. Nagyon érdekes megtapasztalni azt is, hogy egy saját praxisban az ember találkozik-e ezzel, illetve hogyan tudja ezt az érdeklődését a gyakorlatba átültetni. A kis egyetemi baráti körünkkel elég sok mindenben részt vettünk, mondjuk divat- vagy tárgytervezési pályázaton, grafikai pályázaton – ezek nagyon megszínezték ezt a dolgot.

A látványterveket még most is te csinálod, Tamás?

Tamás: Már nem annyira jellemző, mert többen is jók ebben az irodában, de az egyetem alatt nagyon szerettem ezt csinálni. A hobbim is volt, vagyis nem építész-témájú dolgokat modelleztem, autókat, csendéleteket, elvont, absztrakt képeket is, és most is szeretek egy-egy dolgot lemodellezni, de már szétosztjuk az irodában, hogy ki, mikor, melyik projekt látványtervét csinálja.

Tamás 3D-s csendéleteket, absztrakt látványterveket is készített

Dávid: Meg nálad a díszlettervezés is izgi.

Tamás: Igen, ez is ide kapcsolódik: még az egyetem végén bekerültem egy filmdíszlet-tervező körbe, az etyeki Korda-stúdióban, meg a rákospalotai filmstúdióban részt vettem egy-egy projektben, ahol díszleteket rajzoltunk. Ezeket ugyanúgy meg kellett tervezni, mint a házakat, csak hamarabb megrajzoltuk őket, és nyilván hamarabb meg is épültek.

Milyen munkáitok voltak még a Pyxis előtt?

Tamás: Lacival az Erasmuson találkoztam 2009-ben, ott lettünk jóban. Aztán Laci hívott a munkahelyére, egy energetikai pályázatíró céghez, ahol így munkatársak lettünk, majd amikor én kerültem a LAB5-be, és ott embert kerestek, én ajánlottam be Lacit, az lett a második közös munkahelyünk, a harmadik meg már a saját cég lett. Dávidot szintén a Pyxis előtti közös munkahelyünkön ismertük meg. Számomra a korábbi munkák közül az egyik társasház-tervezés érdekes, aminek a kivitelezése sokáig elhúzódott, de pont most már épül, a 13. kerületben a Jász utca-Kerekes utca sarkán – ezt várom, és a magaménak érzem.

Laci: Nekem elég nehéz volt visszatalálnom az építészmérnöki pályához, mert a válság legmélyebb pillanata éppen a főiskola elvégzése után érkezett el. Eredetileg energetikával kezdtem foglalkozni, majd két év után egy kiállításszervező céghez mentem el tervezőnek, ahol jellemzően installációkat terveztem. Utána az említett közös munkahelyen foglalkoztam újra építészettel, miközben levelezőn megcsináltam az MSc-t. A megvalósult projektek közé tartoznak különböző fesztiválok partihelyszínei, ilyesmik.

Dávid: Szerencsétlen véletlen, hogy nekem nem volt válságban dolgozós időszakom, mert annyira elhúztam az egyetemet: tíz évig jártam Pécsre, mindenfélét csinálva ott, majd a végén rákanyarodva, hogy most már tényleg el kellene végezni és el kellene jönni onnan. Tehát akkor kezdtem el irodákban dolgozni, amikor már voltak megrendelések. A harmadik munkahelyemen találkoztam a srácokkal, de nem tartott soká, mert bő fél év után jött a Pyxis, és az önálló közös munka lehetősége.

Név- és logóválasztásról lesz még szó bővebben a blogon, de annyit most is elmondhatunk, hogy egy közös hobbiból ered.

Dávid: Elég határozott elképzeléseink voltak, például nem akartunk mozaikszót, mondjuk a neveink rövidítését. Próbáltunk egy jó érzést, minőségérzetet keltő semleges alapot választani, majd jött ez a csillagkép-verzió, amire ráerősített a vitorlázás, amit megtaláltunk, mint a mai napig is űzött közös hobbit.


Dávid: Minőségérzetet sugalló, semleges nevet kerestünk

Tamás: Nem akartunk betű+szám lenni, ami a magyar építészirodákra eléggé jellemző.

Dávid: Szerettük volna kihagyni az „architecture”-t és még az „építészirodán” is sokat morfondíroztunk, hogy kell vagy sem.

Laci: Dávid megvétózott mindent, amiben r-betű van:)

Dávid: Sok minden kiesett:) Igazából annak örülnénk, ha ez egy fogalom lenne, és nem feltétlenül építésziroda lennénk, hanem egy olyan designcég, amelynél a design bármelyik szintjét biztonságban érzik a megrendelők. Lehet belsőépítészet, bútortervezés vagy pop-up díszlet: eléggé challenge-elhetők vagyunk, és örülnénk is, ha jutnának különleges megbízások.

Tamás: Különböző arcaink vannak, mert van, amikor mérnökirodaként működünk, mint az Irányi utcai 3500 m2-es projektnél, ami egy 120 éves épület átalakítása, és ahol generáltervezők vagyunk. Máshol meg designerek vagyunk.

Dávid: Ezek közt iterálgatunk, akár egy napon belül is, meg egymás között is. Eléggé mások vagyunk, más az érdeklődési körünk is, az nagy előnyünk, hogy ha vannak közös alapelvek, és úgy látjuk, hogy amit csináltunk, az ennek eleget tesz, akkor az valóban sokoldalúan lefedi a „jó terv” fogalmát.

Számomra meglepő, hogy nagyon fiatalon önállósultatok, és sok műemlékes projektet visztek. Mennyire bízzák rá az ilyesmit egy friss irodára? Hogyan nyeritek el ezeket a megrendeléseket?

Tamás: Ezzel szerencsénk volt: megismertünk egy ingatlanfejlesztésekkel foglalkozó befektetőt, aki először csak irodákat csinált, aztán elkezdett épületeket vásárolni, amelyeket fel akart újítani, és megbízott bennünk, hogy azt is jól fogjuk csinálni. Ezzel együtt azért én bíztam a BME-s tanulmányaimban, ahol elég jól megtanítottak műszaki dolgokat, meg elég jó szakági tervezői csapatunk van (épszerkes, művészettörténész), tehát sosem maradunk magunkra, hanem tudunk segítséget kérni, és kérünk is. Így mindig vesszük az akadályokat, és persze közben folyamatosan tanulunk, és az ismereteket már tudásként visszük tovább az újabb projekteken.

Dávid: Ezek azok a projektek, amelyeket olyan sok oldalról terelnek egy mederbe – erős a szakértői jelenlét, a hatósági jelenlét, a szabályzás –, hogy igazából amelyik építésziroda vállalkozik rá, szinte mind átpaszírozná ezen magát. Velünk talán azért járhatnak jobban, mert egy kicsit progresszívebben próbálunk hozzányúlni, tehát csomó szabályozásnak meg kell felelni, rengeteg ember bábáskodik egy ilyen terv felett, így mindenkinek elfogadható eredmény jön létre. Ha viszont a mi oldalunkról megpróbáljuk ezt a maximálisra húzni (a volument, az izgalmassági faktort, a progresszivitást), akkor abból nyilván leszednek majd, de a végén marad valamennyi, ami egy kicsit karakteresebb, vagy mer hozzátenni a jelenhez.

Tamás: De a bolondbiztosság ellenére azért el lehet rontani, vannak példák rondán visszaépített homlokzati dekorációkra. Ezen a rostán is át lehet vinni úgy tervet, hogy aztán az ronda lesz.

Dávid: Ennek az az izgalmi faktora, hogy van egy korlenyomat, egy történeti rész, ugyanakkor a jelenben tervezünk egy új projektet.

Megkerülhetetlen a kérdés: milyenek most a munkakörülmények, bejártok-e dolgozni, mi a helyzet a megrendelésekkel?

Tamás: Hatból négyen közel lakunk az irodához, úgyhogy továbbra is bejárunk, mert semmivel sem másabb, mintha otthon maradnánk. A két távolabb lakó home office-ban van. Ha durvulna a helyzet, nyilván haza tudnánk költözni, bár reméljük, hogy ezt át tudjuk vészelni. Dolgozunk folyamatosan, nyilván a betervezett projektek csúszva indulnak majd el, de bízunk abban, hogy cask csúsznak.


Laci: Nem 9-17-ig rendszerben dolgozunk, és pont ez a jó ebben

Laci: Ez inkább a kivitelezésre vonatkozik. Jelenleg a tervezést nem nagyon fújták le sehol szerencsére. Eddig nincs nálunk gond, egyik megrendelőnk sem jelezte, hogy bármi leállna, igazából a megrendelői oldalról is mindenki dolgozik, elérhető, tudunk velük konzultálni.

A közös hobbin, a vitorlázáson kívül mi az, ami még kikapcsol?

Dávid: A publikusakat mondjuk, jó?:) Most nekünk egy új helyzet, hogy mi járulhatunk hozzá direkteben ezekhez a tervekhez, vagy bennünket bíznak meg tervezéssel.

Laci: Pont az a jó nálunk, hogy nem bejövünk, dolgoznuk, hazamegyünk, hanem heti rendszerességgel együtt maradunk munka után is, sörözünk, mászkálunk. Ez mindig is része volt a vállalati kultúránknak.

Tamás: A járványhelyzet pont betett ennek, de éppen elkezdtünk egy bulisorozatot afterwork néven, amit egy cimboránk Svédországból hozott haza, mint szokást. Ott kifejezetten ment az építészek körében, hogy meló után átmentek valamelyik irodába, és ha nem is hajnalig, de pár órát zenélgettek, söröztek, hazamentek. Ezt próbálnánk meg elindítani itthon. Egyelőre egy ilyen volt, szűkebb körben, viszont ha elül a por, akkor ismét megpróbálkozunk vele; havi egy alkalmat szeretnénk egy nagyobb körben.

Laci: A Pyx University is ilyen: heti egyszer lenne egy másfél órás előadás, amit mindig másikunk tartana, olyan témában, amiben az illető jobban elmélyült. Ez egy sorozat lenne, minden héten fix programként. Erre külsős építészt is hívtunk, alapvetően egy szakmai továbbképzésnek, önképzésnek tervezzük.

Dávid: Építési jog, engedélyeztetés, megújuló energiák… de bármi lehet, a lényeg, hogy ez a tudás ne izoláltan maradjon meg mindenkiben.


#pyxisnautica

#bemutatkozás

#monorilászló

#tótszabótamás

#tóthdávid


651 megtekintésHozzászólás írása
  • Black Instagram Icon

© 2019 Pyxis Nautica