Ember a térben

Az Octogon 200. lapszámában Jaksa Bálint építészeti fotográfus építészekről készült portrésorozatával találkozhat az olvasóközönség, köztük Tamással és Dáviddal.

A képek pár hónapja készültek irodánkban, amikor egy rövid interjúra is sikerült időt szakítanunk Bálinttal, melyből egy előzetes, rövidített változatot teszünk most közzé.

Fotó: Octogon Magazin

Tótszabó Tamás, Tóth Dávid, Monori László / Pyxis Nautica portrék: Jaksa Bálint

A kezdetek

Első generációs kreatív vagyok a családban, a szüleim hagytak szabadon választani, így grafikus suliba mentem tovább. Itt láttam már a barátaimat fotózni, de akkor még nagyon távolinak tűnt a dolog.

Aztán volt egy feladat, amit dokumentálni kellett, ekkor vettem az első Fuji kompakt gépemet. Azon kaptam magam, hogy a képzés vége felé teljesen beszippantott ez a világ…

Amikor végeztem elkezdtem járni a saját utamat, 2011 óta vagyok szabadúszó fotós. A tárgy, portré- és sport tematika után az első olyan megbízás, ami már építészeti térhez kapcsolódott 2014-ben jött, amikor egy akkori párom családjának készítettem egy sorozatot belsőépítészetről. Aztán folytatódtak a munkák vegyesen, de rájöttem, ha nem fókuszáltan csinálom, nem mélyedek el egy dologban, akkor olyan leszek, mint az ezermester, aki mindenhez ért kicsit, de igazán semmiben nem profi… Oké, hajrá- gondoltam, akkor csináljuk komolyabban: így álltam rá az építészeti fotóra, ami gyerekkorom óta foglalkoztatott- mondhatni újra rátaláltam erre a témára.

Sok projektünket fotóztad már, lényegében folymatos volt az együttműködésünk az indulás óta. Amikor az Aranypaloták előzetes sorozatát készítetted, az mennyiben volt más, mint az eddigiek?

Amikor nem egy tarlóra épített előzmény nélküli épület a téma, tehát valami meglévő, mint mondjuk az Aranyplaoták, az mindig egyel izgalmasabb, mert az alaptörténetük régebben kezdődik.

Érdekes, dolog amikor a fotós munkája már a kiinduló állapot dokumentálásánál elindul, ahogy ennél a projektnél tettük, ilyen formán különleges a sorozat, amit az Octogon magazin is lehozott egy korábbi számában.

Aranypaloták fellelt állapotban / Fotók: Jaksa Bálint

Ezek nem élére vasalt terek, sokkal finomabbak, mint amit a modern házak adnak- azok feszesek, talán ez a jó szó. Ide új funkciókat hozni, megtartva az eredeti jegyeket nagy felelősség. Amikor bekerülnek a hozzáadott felületek, anyagok, színek- akkor már megvan, hogy mire fókuszál a fotós, de üresen megint másról szól egy ilyen kép, máshogy működik a tér. Ilyenkor szívem szerint bevonnék még valamit, mondjuk a figuralitást, mozgást adva a térnek. Ez nem mindig merül fel a megrendelőben, de azt hiszem, hogy teljesebbé tehet egy ilyen anyagot.

Aranypaloták installálás után / Fotók: Jaksa Bálint

Arról beszélsz, hogy hiányoznak neked az emberek a képekről?

Igen, az épített tér magában is szép, de ha nincs megtöltve, akkor sokszor azt érzem, hamarabb átsiklik rajta a tekintet. Ezzel korábban is kísérleteztem, de egyre jobban érzem a jelentőségét, azt is mondhatnám, hogy próbálok lázadni az üres tér ellen.

Kell, hogy rend legyen a képen, legyenek elpakolva a felesleges tárgyak, hogy ne legyenek zavaró elemek, viszont legyenek elhelyezve a megfelelő súlypontok, de a tér „használata” ezt még tovább képes színesíteni. Ebből áll össze szerintem a jó kompozíció- meg kell, hogy jelenjen az ember!

Kerektemplom felszentelése Balatonfüreden / Fotók: Jaksa Bálint

A teljes interjút majd az Építészfórumon olvashatjátok, folytatva a művészeti együttműködésekről szóló sorozatunkat.

BIO: JAKSA BÁLINT / fotográfus

2000 óta autodidakta módon, szenvedélyből kezdtem fotózással foglalkozni, majd 2011-től szabadúszó fotósként dolgozom.

Különféle témák kipróbálása után végül az építészeti fotó vált életem középpontjává.

Ma is aktívan dokumentálom építészirodák és tervezőstúdiók munkáit. Ennek a szakmai elhivatottságnak köszönhetően kaptam bizalmat a Pyxis Nautica alapítóitól, és csatlakozhattam az Aranypaloták projekt csapatához, mint a projekt hivatalos fotósa.

www.balintjaksa.com