A Debreceni Gyógyszerésztudományi Kar épülete a Magyar Építőművészetben

Szöveg: SZÖVÉNYI ANNA / Fotók: JAKSA BÁLINT

OLVADÁS VAGY ORNAMENS?

DEBRECENI EGYETEM GYÓGYSZERÉSZETI KAR

Az egyetemi campus idegenlégiósakéntegy szupermodern design Gyógyszerészeti Kar landolt Debrecen határában. Egy fehér hálón buborék jellegű lyukak áramolnak. Mi lehet ez?

A Debreceni Egyetem néhány éve egy új fejlesztésbe fogott: Magyarországon egyedülálló módon egy olyan új gyógyszerészeti oktatást kíván megvalósítani, amelyben az ipart, a gyártást és az elméleti oktatást ötvözik, és e sok funkció egy épületbe olvad. A hallgatók áttekinthetik a gyógyszergyártás teljes folyamatát, a kutatástól a termék előállításáig. A kihívás építészetileg is jelentős: hogyan lehet e sokféle funkciót egyetlen épületbe összedolgozni? A megszokott ipari telepítéshez képest – csarnok +nyaktag +fejépület – itt egy eltérő megoldás született. Cél volt a két tömeg és két funkció egybeolvasztása, mi több, az aula terét vizuálisan is össze kíván-

ták kapcsolni a gyárral. Az építészek a kémiai folyamatok egyikét hívták segítségül munkájukhoz: az olvadást, mely ez esetben egybeolvaszt, elegyít is.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET / XXV. 142.

A fejlesztés Debrecen város határában, egy innovatív ipari parkban valósult meg. A helyszínen már több működő irodaház, egy kutatóközpont és egy inkubátorház is található, ez utóbbi kettő szintén egyetemi fejlesztés. A területet sík, mezőgazdasági területek határolják erős kontrasztot teremt a szalmabálák mellett kinövő high-tech épület. A város és a vidék határán vagyunk, annak minden előnyével – szép, kutatóknak ideális környezet –, azonban a városi nyüzsgéstől kicsit távolabb eső, nem igazán egyetemi campus hangulatú környék ez.

Az épület tömege a bejárat felőli oldalon már megérkezéskor hordozza a funkcióegyesítésből adódó kettősséget: a négyszintes, irodaépület jellegű oktatási szárny és a földszintes gyártóüzem formálja az előudvart. A homlokzatmagasság különbségét az aula kétszintes tömege kapcsolja össze, amely részben rá is húzódik az ipari csarnokra – így egyensúlyoz a két magasság között.

 

Az építészeti koncepció is e két jelentősen eltérő funkció és tömegarány kapcsolatára épül. Az alkotók szándéka szerint a két funkció nemcsak az aulával, hanem egy, az összeolvadást megjelenítő hálós árnyékolóval is összekapcsolódik. Ez az árnyékoló szerkezet vizuálisan egybefogja és összehangolja az amúgy nehezen kezelhető különbségeket.

A háló azonban nem csak ápol és eltakar, hanem új jelentést is hordoz: egyedi design elemként működik, egy épületnyi logó.

Nem idegen ez a mai építészeti gyakorlatban sem – elég, ha a közelmúltban megvalósult Mindszentyneum „fehér ruhájára” gondolunk. Itt azonban a háló nem egynemű, és nemcsak önmagában van – az olvadást a hálóba vágott amorf, leginkább buborékokat szimbolizáló lyukak tagolják. Az építészeti koncepció szerint ezek a lyukak nemcsak statikusak, hanem áramolnak is felfelé a homlokzaton, bugyborékolnak olvadás közben, ezért alakjuk változatos.

 

Ugyanez az amorf buborék alak ismétlődik az épület előudvarában, a padok, szegélyek megfogalmazásában és az aulatér vitrinjeinek kivágataiban, majd viszontláthatjuk ugyanezeket a formákat belülről is, az ablakok előtt a hálón kifelé tekintve. Az amorf formavilág többször is, mint egy ikon, szemünk elé kerül – amolyan épület

léptékű infografikaként. A terpesztett lemez mint anyag a belsőben a lépcsőház orsófalaként is megjelenik. A hálóval való játék az aula elülső terénél még tovább fokozódik, mert ezen a ponton az „olvadó” háló a belső térbe is behatol, és az aula felső szinti „burkolatát” képezi.

A tömeg azonban nemcsak ezzel a fátyollal tagolt, hanem színekkel is:

míg a gyártóüzemet sötétszürke lemezburkolat fedi, az aulatéren egy vertikális osztású, szintén sötétszürke háló jelenik meg, mely mögött a földszinti lemezek is szürkék. A magasabb szinteken a fátyol már fehérbe öltözik, így az olvadás szintenként is elválasztott, a magasabb tömegek felé könnyebbedik. A gyártóüzem szükségszerűen négyzetes alaprajzú tömegéhez a fejépület T-alakban csatlakozik. A földszinten az aulatér körbejárható, két nagyméretű előadótermet fogad be, és a hátsó udvar felé is nyitott. Bár a technológiai szempontok a terek egybenyitását nem teszik lehetővé, az aulatérből mégis egy ablakon valódi betekintés nyílik a gyártótérbe.

 

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET / XXV. 142.

A T-alak „fejében” helyezkednek el szintenként az oktató-, labor- és irodahelyiségek, a T csuklópontjában a belső közlekedőmagok, minden szinten egy központi pihenőtérrel egészülnek ki. A T végein pedig – általában kedvező kilátásra tájolt – teakonyhák nyílnak, melyek a tanszéki irodák közösségi helyiségeiként működnek. Az aulatér tetején, a 3. szinten, a hátsó udvar felé még egy kisebb tetőterasz is helyet kapott. A kétszintes aulatérbe is néz egy-egy iroda vagy tanterem.

Érdekes az épület technológiai felosztása is: az alsó szinten a nyilvános terek jelennek meg, míg az első szinten a Biofarmácia és a Farmakognóziai Tanszék kapott helyet. A másodikon a Gyógyszerhatástani és a Gyógyszertechnológiai Tanszék egy része, a harmadikon pedig a Gyógyszertechnológiai Tanszék, ahol egy mini gyártóüzem jellegű terület alakul. Tehát ahogy felfelé haladunk az épületben, mintha az alapanyagtól a késztermék felé menetelnénk. A közlekedőterek jól megvilágítottak, melyet a középtér és a teakonyhák bevilágítása biztosít. Így, bár az épület belsőfolyosós elrendezésű, a folyosóterek a fényviszonyok miatt felkönnyebbednek. Az épület már egy éve működik, a dolgozók belakták, a világos és rendezett, a közösségre és a munkára egyaránt építő térkoncepció jól bevált – a közlekedőtereken élet és jó hangulat tapasztalható. Hogy a funkcionális összeolvadás sikeres volt-e, az még a jövő zenéje; hiszen a gyártóüzem most fordul rá a startvonalra. Megjelenése és belső terei szempontjából viszont már sikeresnek tekinthető: kellemes, tanulásra, kutatásra ösztönző terek, helyek jöttek létre.

Így megkockáztatom, hogy az épület akár a külső játékos árnyékolószerkezet nélkül is megállná a helyét.

A funkció, a forma és az olvadó homlokzat azonban együtt hol mókás, hol játékos, hol elgondolkodtató egésszé válik. Így gazdagítja a sorolt helyiségek unalmát mind a homlokzaton, mind a belső terekből kifelé tekintve. A visszatérő jelentéstartalmat hordozó ikonográfia, bár elsőre feleslegesnek tűnik mégis szórakoztat, összefog és mesél.

Felvetődik a kérdés vajon ez már egy újfajta ornamentika? Mennyiben van funkciója, mennyiben csak dísze az egésznek? Vajon visszatértünk-e a modernista épületszobortól az ornamentikához?

Bár belül egy racionális hasábokból szerkesztett struktúrát látunk a külső héj díszítés vagy része az egésznek? Mire jó a díszítés,

tudunk-e vele másfajta építészetet csinálni?

Összeolvad-e a burok a házzal, vagy leválik róla?

 

Melting Pot or Ornament?

Faculty of Pharmacy, University of Debrecen

 

A few years ago, the University of Debrecen embarked on a new development: it wanted to implement and launch a new type of pharmaceutical education, unique in Hungary, by combining industry, manufacturing, and

theoretical education, with all these functions being melted into one single building. Here students can observe the entire process of pharmaceutical manufacturing, starting from research to product production.

This challenge is also significant from an architectural point of view: how can so many different functions be merged within a single building? Instead of the usual industrial layout, which is the hall + neck + main building, a different configuration was devised here. The goal was to merge the two volumes and two functions, and what's more, they wanted also to visually connect the auditorium space with the factory unit.The architects drew on one of the chemical processes for this project: melting, which in this case also means merging and blending. The mass of the building on the entrance side already conveys the duality resulting from the combination of functions upon our arrival: the four-story university office building-style educational wing and the single-story production plant form the forecourt. The difference in facade height is bridged over by the two-storey volume of the auditorium, which partially extends over the industrial hall, thus creating a balance between the two heights.The architectural concept is also based on the relationship between these two significantly different functions and mass ratios. According to the creator’ intention, the two functions are connected not only by the auditorium itself, but also by a mesh sunshade that symbolizes their fusion.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET / XXV. 142.

Beruházó / Client: Debreceni Egyetem

Építészet: Pyxis Nautica

Belsőépítészet: Pyxis Nautica

Kert. és tájépítészet: Galambos Máté

Statika: Karsai Dániel – BIMoment Kft.

Gépészet: Szénási Rajmund – SZERAJ-BIM Kft.

Elektromos tervezés: Sándor Dávid – Sdesign Electric Kft.

Generálkivitelezés: Kovács István – Társ-95 Kft.