Azt tartom jó iránynak, ahol egyszerű, közérthető nyelvezettel próbálunk elérni kiemelkedő építészeti végeredményt.
1995-ben születtem Budapesten, de Paloznakon nőttem fel, ahova hétéves koromban költöztünk. A veszprémi Lovassy László Gimnázium matek tagozatán érettségiztem, majd a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi egyetem osztatlan építész képzésén szereztem diplomát. A tanulmányaim során Erasmus ösztöndíjjal egy évet töltöttem Lisszabonban az Universidade Lusíada de Lisboa építész karán.
Az építészetben számomra fontos a funkcionalitás és az esztétika összhangja. Úgy gondolom, hogy akkor jó egy épület, ha nem csak vizuálisan okoz örömöt, hanem használatában is- szakmabelieknek és a tulajdonosoknak egyaránt.
Fontosnak gondolom, hogy a szerkezet is ezeket a szempontokat segítse, tükrözze a funkciót adott esetben. Azt tartom jó iránynak, ahol egyszerű, közérthető nyelvezettel próbálunk elérni kiemelkedő építészeti végeredményt.
Sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az anyaghasználatra, hogy időtálló épületek születhessenek, és az anyagok minősége mutassa az értéket, ne pedig azok tobzódása.
Építészeti ősélmény?
Két dolog szokott eszembe jutni. Az egyik a legózás- minden mennyiségben. Nekem egy húgom van, tehát tündéres legóink voltak, nekik építettünk palotákat. A másik dolog, amire emlékszem, hogy akármikor utaztunk valahova, mindig be akartam nézni a házak ablakán- érdekelt, hogyan élnek az emberek, ez általános iskolás korom óta jelen volt. Akkor is már jó tanuló voltam, jól ment a matek is, de gimiben már nem én voltam a legjobb. Viszont kreatív voltam és az utolsó előtti évben jöttem rá, hogy ebből talán az építészet lehet az irány, mivel a házak mindig érdekeltek. Így jött az előkészítő. Később egy előzetes levélben, mely az egyetemkezdés előtt érkezett a BME-ről, feltettek egy kérdést: 'Ki a kedvenc építészed?' … de akkor nem volt még kedvencem, nem is igazán tudtam építészeket felsorolni. Kicsit lelombozott a gondolat, hogy itt most olyan emberekkel lesz tele az évfolyam, akik építésznek készülnek óvodás koruk óta... Később aztán megnyugodtam, hogy nem így van!
Azóta gondolom ez megváltozott és lett 'kedvenc építészed'
Itt az ideje nyertest hirdetni! ; )
Talán nem kedvenc, de aki meghatározó számomra, az Gaudí. Vele többször foglalkoztam a tanulmányaim során is.
Az ő építészetében a léptékek és a szerkezeti tudás nyűgöz le, nem is annyira a formavilága, bár közelebb áll hozzám, mint mondjuk Corbusier. Nekem fontos az építészetben a szépség mögötti funkcionalitás és szerkezet.
Vagy például Renzo Piano Pompidou központja, amit nagy élmény volt látni Párizsban személyesen, vagy a Lisszabonban épült társasházai. Illetve volt szerencsém élőben is megnézni a Harvard egyik bővítményét, amit szintén ők terveztek. Ez egy meglévő épületrész új lefedéssel és ráépítéssel, ami az egyetem gyűjteményét mutatja be. Ezt ajánlom, ingyenesen bárki számára látogatható, érdemes megnézni!
(képek: Ádám Blanka)
Bár a modernizmus első hullámai- majd később a Bauhaus építészete is kedvelt korszakaim, a későbbi dekonstruktivista irányzatok is megragadtak. Ezek után érdekes lehet, hogy a hazai építészetben a szocreál volt számomra a legizgalmasabb- ezzel később mélyebben is foglalkoztam.
Talán ha egy kedvenc építészt kellene mondanom, akkor Alvar Aaltora esne a választás. A közelmúltban Helsinkiben járva személyesen is meglátogattuk a várostól nem messze lévő saját házát és műtermét. Szeretek családi ház léptékben gondolkozni, szeretem, ha a belsőépítészet a házzal együtt értelmezhető, azonos időben és minőségben készül és ez itt megvalósul.
(képek: Ádám Blanka)
A Balaton mellett nőttél fel, tehát egy szép gyerekkort látatlanban is megítélek neked. Ezen túl érzel esetleg valamilyen hatást, amit a hely gyakorolt rád- ami hatott az építészeti látásmódodra?
Természetesen! Mindig azt éreztem, hogy romantikusabb vagyok, ami ebből adódhat. Szeretem, hogy a Balaton körül szigorúbban őrzik a tájjellegű elemeket. Tetszik a kihívás, hogy ezen belül találd meg a lehetőséget a kortárs gondolatokra, hogy az egy ház alakú ház legyen, kis fűszerrel.
Nekem az egyetem elején gondot okozott, hogy a ház ne ’magastetős’ legyen, mert ez zsigerből jött - de a mai napig is, ha felteszem magamnak a kérdést, hogy én milyen házban szeretnék élni, ez a forma van előttem!
Ennek az előképe a szülői ház lehet Paloznakon?
Valószínűleg ez is hozzájárult, hiszen egy felújított és átalakított 150 éves kőházban nőttem fel. Anyagszerűségükkel és egyszerűségükkel ezek a házak adják nekem a Balaton-felvidék otthonos hangulatát- jó ezt az egységes képet látni, ha végignézünk a tájon! Persze építészként azt gondolom, hogy ezt lehet puhítani, modernizálni - az ember szeresse és lakja be a saját házát, beltérben szabadabban lehet formálni a hagyományos külső mellett is. A külső és belső egységének megtalálása izgalmas kortárs feladat lehet!
Ugorjunk egy nagyobbat: az egyetemi tanulmányaid során TDK kutatásod Wanner János építészete volt. Ő miért volt fontos számodra?
A legtöbben tervezési feladatot választottak TDK munkaként, én inkább kutatni szerettem volna. Utólag még jobban örülök, hogy akkor teljesen új feladatként ezt az irányt választottam, mert először ekkor kezdtem el képbe kerülni az 1950-es évek építészetével.
Wanner Jánost akkori konzulensem, Szécsi Zoltán hozta be a képbe, akinek felesége révén távolabbi rokona volt a svájci származású építész, így ő maga is szeretett volna többet megtudni a munkásságáról. Különös tekintettel az 1947 utáni svájci praxisára.
(képek: TDK dolgozat, Ádám Blanka)
A kutatás kezdetén volt szerencsém Ferkai Andrástól és Winkler Barnabástól segítséget kapni. Mindketten szerepet játszottak abban, hogy 2010. április 6-án tizenhét posztumusz Ybl Miklós díjat adtak át a kor méltatlanul elfeledett építészeinek.
A díjazottak teljes listája: https://epiteszforum.hu/posztumusz-ybl-miklos-dij-2010
Köztük elismerésben részesült ifj. Dávid Károly is, a Népstadion (később Puskás Ferenc Stadion, ma Puskás Aréna) tervezője, aki korábban unokatestvérével Wanner Jánossal Le Corbusier irodájában töltött bő egy évet. Ez a dolgozatom 2018 őszén készült, később 2019-ben egyébként Szécsi Zoltánnak sikerült egy ösztöndíj keretein belül eljutnia Svájcba és folytatni a kutatást.
Elkészült kutatási anyag: https://nka.meszorg.hu/wp-content/uploads/2021/01/Egy%20svajci%20-%20magyar%20individualista_2020.08.26_TELJES.pdf
A további kutatásom során – svájci források hiányában – ifj. Dávid Károly és Wanner János párosán keresztül tudtam teljesebb képet alkotni arról, milyen volt a rendszer elnyomása alatt alkotni. Részletesebben a Népstadion építésében merültem el, amiből kiderült, hogy a 'befejezés érdekében' a tervezőt szabályosan kitiltották az építkezésről. A stadion így sem épült meg teljes egészében az 1953. augusztus 20-án megrendezett átadóra.
(képek: Fortepan)
Teljes TDK dolgozat: https://tdk.bme.hu/EPK/DownloadPaper/Mutatis-mutandis
Később is sokat olvastam a témában, érdekelt, hogy a korszak aktuális kultúrpolitikája ellenére hogyan születhettek kiemelkedő építészeti alkotások, melyek ma tananyagként könyvekben szerepelnek. Érdekes, hogy milyen apró jelekkel üzentek az építészek arról, hogy mi az az építészeti irány, amit követnének, ha nem lenne felülről diktált nemzeti építészeti stílus, egyfajta mesterségesen kijelölt irány...
(képek: Wikipédia)
Ez érdekes, szerintem ez többeket érdekelne- tudnál erre példát mondani, ahol tetten érhető ez?
Igen, az egyik kedvenc épületem jó példa erre, ez a Farkasdy Zoltán által tervezett Iparművészeti Főiskola épülete (mai: MOME régi épület), ahol a klasszicista jegyeket hordozó épületen a portikusz szándékosan nincs középen, ettől lesz észrevétlenül modern, anélkül, hogy ez nagyon szembeötlő lett volna.
Korábbi munkáidnál, egyetemi féléves terveidnél erős grafikai vonal rajzolódik ki, illetve az irodai projektejkhez is több vonal grafikát készítettél. Hogyan kezdődött a kapcsolatod a rajzzal majd az építészeti grafikával, fotózással?
Az Ipartanszéken diplomáztam és az utolsó két évben szinte csak ott vettem fel tantárgyakat. Aki a BME-n végzett, az tudja, hogy az nem olyan ’lírai’ közeg, mint mondjuk a Közép tanszék. Sokszor nagyobb a lépték egy féléves tervezés kapcsán, mások a funkciók, több hangsúlyt kap a szerkezet, nagyobb a műszaki tartalom és ez más építészetet hoz létre. Azt figyeltem meg, hogy az ott tervezett épületek még ha jól is működnek, megjelenésükben és ábrázolásukban sokszor elmaradnak más tanszékek tablóinak minőségétől. Ezen én igyekeztem változtatni, megmutatni, hogy egy ’iparos tervet’ is el lehet juttatni odáig, hogy arra is jó érzés legyen ránézni! Semmiből nem áll kicserélni mondjuk egy tollat, vagy diagram grafikát csinálni a házról, esetleg a látványokra környezetet tenni – a végeredmény szempontjából mégis sokat számít!
Mivel már akkor is szerettem részletes modellt készíteni, amiből már könnyű volt kiindulni az ábrázolásnál, így szerettem meg a vonalgrafikát. Ha minden vág mindennel, precíz és pontos, akkor ezt a módszert jól lehet alkalmazni. A látványtervezésre akkor én csak az Archicadet használtam, ez nem volt elég kiemelkedő vizuális szempontból, így adta magát a vonalrajz. Az irodai projekteknél pedig a modellben dolgozás, a BIM különböző szintű alkalmazása szintén jó alap, tehát az előbbi metódus azóta is egy eszköz a kezünkben, de itt már azért profibb látványokat is készítünk.
Kreativitás és ipari funkció kapcsán egy 2023-ban rendezett kiállítás jut eszembe az Ipartevről (Ismeretlen IPARTERV – Egy tervezővállalat hőskora 1948–1970), ahol az archív dokumentumokból, beszámolókból és megépült épületekből az a történet rajzolódik ki, hogy az volt a kreatívok búvóhelye, ahol zavartalanul tudtak kísérletezni, modern gondolatokat tudtak futtatni…
Hozzá kell tenni, hogy a Vasáros Zsolt által vezetett Ipartanszék már egy sokkal komplexebb közeg. Mellette ásatások, felmérőtáborok, izgalmas diploma helyszínek érkeztek, valamint a tanszék is új nevet kapott ennek jelzésére, Exploratív Tanszékként működik jelenleg.
A KÉK-nél voltál programszervező a Budapest100 kapcsán, itt mire emlékszel vissza szívesen?
A Bauhaus alapításának 100. évfordulóján, 2019-ben a Budapest100 programsorozat témája is az iskolából indult stílus tematikájában zajlott. Programszervezésben nem vettem részt, inkább a kutatás érdekelt. A Budapest 100 úgy működik, hogy a KÉK kijelöli a programot, felkéri a szerinte érdekes házakat és épületeket, de vannak önként csatlakozó társasházak is. Mi önkéntesek értesítjük ki a házakat, kutatóként pedig levéltárba járunk, próbálunk minél több információt gyűjteni - erről van egy kutatókat segítő tájékoztató, hogy az is végig tudjon menni a folyamaton, akinek ez az első ilyen projektje.
https://budapest100.hu/wp-content/uploads/2019/04/bp100_programf_web2_jav.pdf https://epiteszforum.hu/a-budapest100-bemutatja-a-bauhaus-nyomaban
Mielőtt csatlakoztál volna hozzánk, mi volt az a munka, amin szívesen dolgoztál?
A Pyxis Nautica az első munkahelyem mióta diplomáztam. Előtte gyakornokként dolgoztam három nyáron keresztül a veszprémi I-quadrat irodánál. Itt találkoztam Madarasi-Papp Ritával, aki nagy hatással volt rám. Rita mesteriskolát végzett, majd visszaköltözött Veszprémbe, ahol igen színvonalas épületeket tervezett, belsőépítészettel együtt. Megépült munkái például a gyulafirátóti óvoda, a veszprémi stadion új tornászgyakorló épülete, a veszprémi zeneiskola felújítása, vagy az EKF keretein belül megújult Ruttner-ház is, aminek a felmérésében én is részt vettem.
(képek: Ádám Blanka, építészfórum)
Ez a ház a veszprémi vár sziklafalai alatt épült 1832-ben egyszintes, alápincézett épületként, majd 1857-re Ruttner János egy udvari ’L’ alakkal bővítette klasszicista stílusban. A felújítás eredményeként ez a ház lett a várban lévő börtönmúzeum fogadóépülete; udvaráról új lifttel tudjuk megközelíteni az egykori cellákat.
Ez nagy újdonság, mert korábban csak a Törvényszék épületén át tudtunk lemenni ide, egy sor ellenőrzésen átesve.
Az egyetemi terveidből mit említenél?
Egyetemről két terv jut eszembe- az egyik egy színész co-housing harmadéven: színészlakások, a pincében kamaraszínpaddal, a földszinten kávézóval, ami bevételt generál és hozzá tud járulni a közösség működéséhez.
A másik a diploma félévben tervezett, szintén co-housing projektem. Ezt a Wichmann kocsma mellett található üres telekre képzeltem el (Király és Kazinczy utca sarka), úgy, hogy a jelenlegi játszótér és a legendás kocsma is megmaradjon. Maguk a lakások kis konyhát tartalmaztak, amit a közösségi térben lévő nagyobb közös konyha ellenpontozott, de a mosás és a tárolás nagy része is közös területeken történt. Itt a bécsi Gleis 21 volt egy erős előképem, aztán ahogy jobban belefolytam a témába, felkerestem Babos Annamáriát (CoHousing Budapest alapítótag), akit opponensnek is felkértem a diplomámhoz. Itthon ez a fajta lakhatási forma még eléggé gyerekcipőben jár például Bécshez, vagy más nyugatabbra lévő ország fővárosához képest.
Melyik- és miért? Három legkedvesebb Pyxis Nautica projekted?
A Pyx-nél az elején belsőépítészeti projektekben vettem részt, amit mindig ki szerettem volna próbálni, mégis az eddigi legnagyobb projekt jut most eszembe- ez a Debreceni Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának új épülete volt. Izgalmas volt követni, hogy szerveződik egy ilyen léptékű projekt - heti meetingek, szakágak összehangolása, belső egyeztetések, egyszóval a kommunikáció terén. Jó volt látni, hogy képesek vagyunk egy ekkora lépték megtervezésére. Szeretem azokat a projekteket, ahol az egész épület tervezésén végig tudunk menni és koherens lesz kívül-belül.
(látványterv: Gazdag Zoltán)
Szeretek meglévő épülettel is dolgozni, ilyen volt a Wagner Palota, vagy a Dreher Palota, amiről a bontás folyamán készítettem pár analóg képet is.
(képek: Jaksa Bálint, Ádám Blanka)
A Kincsem Palota is ide sorolható, aminek most készülnek a tervei és még nem lepleztük le, de már készül a bejelentés és hamarosan OCTOGON cikk is lesz róla. Ezeken mind csapatban dolgoztunk, ami szintén nagy élmény volt.
Van egy friss projekt is, amin aktuálisan dolgozom, ez a balatonfüredi Katica-villa. Ez Füred reformkori városrésznek egyik ikonikus épülete. Ez most indult és egyedül kezdhettem el - elmerülhettem benne, volt időm magamban átgondolni az épületet. Ez a projekt közel áll hozzám, mert gyerekkorom óta ismerem ezt a villát!
(képek: Ádám Blanka)
Kedvenc irodai történeted, ha van ilyen?
Szeretem, hogy évente több fix közös programunk is van, ami nem építészeti irányultságú. Ilyenek a félévente szervezett csapatépítők és a karácsonyi vacsorák. Hasonló közös program volt Jaksa Bálinték gárdonyi CLT házának meglátogatása, mikor már állt a szerkezet, amit három nap alatt állítottak fel!
Erről egy egész cikk sorozat készült Bálint és Tamás által, amit itt érhettek el: https://www.octogon.hu/epiteszet/haz-a-tonal-1-resz-minden-kezdet-nehez/
Érdekes volt látni élőben is, milyen egy ’előregyártott faház’. Utána ettünk egy lángost a velencei tónál, eközben jött az email, hogy a Dreher Palota megkapta az építési engedélyt, amire azonnal koccintottunk.
Örülök, hogy ezeket a kisebb-nagyobb sikereket is megünnepeljük, értékeljük!
Álom tervezési feladat? Létezik ilyen számodra?
Egy templom. Szakrális funkció. Én ezt tartom egy építészeti életpálya csúcspontjának.