Egyikünk sem rendelkezhet egymaga minden képességgel, nem vehet észre minden kis részletet...
1992-ben születtem és Salgótarjánban nőttem fel. Érettségi után a Bsc képzésemet a budapesti Műegyetemen, a mesterszakot a Pécsi Tudományegyetemen végeztem. Ebből adódóan lehetőségem nyílt több féle épített környezetben élni és két különböző képzés vízióját és tervezési attitűdjét is megismerni.
Építészként egy célt tartok fontosnak, hogy az elkészült épület leendő használói teljesen elégedettek legyenek mind a funkcionalitással, mind a megjelenéssel.
Úgy gondolom a funkció és az esztétika nem élveznek prioritást egymással szemben. Az igazán jó építészet ezeket párhuzamosan képes kielégíteni. Ezt elérni kizárólag közös munkával tartom lehetségesnek, hiszen egyikünk sem rendelkezhet egymaga minden képességgel, nem vehet észre minden kis részletet.
Amit pedig szerintem sosem szabad elfelejtenünk, hogy minden tervezett épület az adott társadalmat szolgálja, a jelent átívelve a lehető leghosszabb távon. Ebből adódóan sajnos előfordul, hogy a változó világnak időnként nem kell egy-egy épület.
Viszont az egyetemen belénk nevelt építész sznobizmus ezt gyakran nem engedi észrevenni. Az elmúlt évek közfelháborodást kiváltó épületbontásai viszont rávilágítottak arra, hogy a szakma és a közvélemény mennyire máshogy lát dolgokat.
Mi a legkorábbi emléked, amikor rajzolsz, vagy készítesz valamit?
Már alsótagozatos általános iskolás koromban családiház alaprajzokat rajzolgattam. Édesapám is mérnök, igaz nem építész, úgyhogy sok műszaki rajzlap vett körül. Általában volt egy ház vagy telek, amit láttam valahol, ami inspirált és ezekhez találtam ki valamilyen belső elrendezést, alaprajzot. Nemrég megtaláltam ezeket a terveket, amiken a háztartási helyiségben a vasalódeszka helyéig bezárólag megterveztem mindent. Négyzetrácsos laphoz igazodva terveztem, ami nagyjából 1:100-as léptéknek felel meg. Falvastagságok nélkül persze, amit meg is jegyeztek, hogy igazi építész így nem tervez és ennek így nincs értelme. Ezen a ponton kicsit eltört bennem valami és egy ideig meg is állt ez a lendület, mégis fontos szerepe volt mindennek.
Egy nagy ugrás következik- mielőtt csatlakoztál hozzánk, melyik munkára emlékszel vissza szívesen?
A mester diploma munkámat nagyon szerettem. Részben mert már a hátam mögött volt egy befejezett BSC, aztán némi gyakorlat is, mielőtt elkezdődött volna a mester szak, így mertem egy nagyobb témát választani: a salgótarjáni volt öblösüveggyár barnamezős területére adtam egy városrendezési koncepciót, majd ebből a területből kiragadva egy nagyobb, ipari épületet alakítottam át. Meghagyva a legtöbb megmenthetőnek ítélt szerkezetet, parazita jellegű építészeti megoldásokkal egy multifunkciós színházat hoztam benne létre, mert a városnak nincs igazi színházépülete. Egy másik diploma téma is felmerült, szintén Salgótarjánban: a vasútállomás épületének felújítása és egy kisebb intermodiális csomópont létrehozása, ami egy jóval szárazabb, viszont körülhatárolhatóbb feladat lett volna, mint amit végül választottam.
A másik munka, amire szívesen gondolok vissza a Veszprémi Érseki Várnegyed felújításához kötődik. Szintén a hely története és komplexitása miatt- úgy tűnik, hogy vonz a történeti épületekkel való foglalkozás, a régi és az új kapcsolata. Erre példa a Gizella kápolna, ami az Érseki Palota és a Nagypréposti palota által közbezárt sarok- illetve a Nagypréposti Palota teljes belsőépítészetén dolgoztunk, ahol szigorú műemléki elvárások és szak restaurálás mentén történt a felújítás, de némileg teret kaphattak kortárs gondolatok is. Az épület felújítása a kulturális évad után folytatódnak majd, a végeredmény később lesz majd látható.
https://epiteszforum.hu/kompozit-a-veszpremi-gizella-kapolna-megujitasa https://www.facebook.com/aveszpremivarnegyedmegujulasa/photos_by
Talán némileg már válaszoltál is erre, de megkérdezem- milyen léptékű tervezésben érzed jól magad?
Az előbb említettek nagy léptékek, amik ugyan izgalmasak, de inkább valahol a 2-300 nm-es épület tervezésénél érzem otthonosan magam. Ezt még egy ember kényelmesen be tudja fogadni. Ami még fontos, hogy ekkora tömeget még könnyedebben lehet formálni, ha a megrendelői oldal is enged erre teret- illetve a külső és a belső itt még jobban tud egymásra oda-vissza hatni. Erre egyébként a közelmúltban a budaörsi családiház volt jó példa!
Tudom rólad, hogy elég aktívan vagy jelen a lakókörnyezetedben, építészként segíted a lakóközösséged- tudnál erről kicsit mesélni? Miért fontos ez neked?
Ez nálam valamennyire szülőktől tanult dolog, ők is részt vettek hasonló megmozdulásokban, főleg édesanyám- minket pedig vitt magával ilyenkor. Fogtuk az ásót és fát ültettünk, vagy ha falubál volt, akkor felléptem a néptánc csoporttal.
Segítettünk a szervezésben, amit akkor természetesen kényszerként éltem meg, viszont ez lehet az eredménye- felnőtt korban talán ezért aktívabb valaki ilyen téren, mert vannak ilyen emlékei.
Nemrég részt vettem a VII. kerületben létrejövő Színes Erzsébetváros civil szervezet kampányában is. Ők projektet találnak ki és készítenek elő a lakókörnyezet civil fejlesztésére, ezekhez lehet kapcsolódni. Időszakos jelleggel segítettem plakátolásban, növényültetésben.
Egyébként egy kérdőív megválaszolásával kezdődött a kapcsolatunk, legutóbb pedig már egy faültető okos planténer tervezésében vettem részt társadalmi munkában designerként. Ennek a megvalósítása jelenleg prototípus gyártás fázisában van. Azóta időhiány miatt sajnos nem volt kapacitásom több projektben aktívan jelen lenni.
Elég intenzív az irodai közeg körülötted, hogy bírod ezt?
Nagyon jól érzem magam itt, de amikor szükséges, időnként podcastekbe vonulok vissza. Az irodai fókuszszoba kialakítása is jó ötlet volt, azt várom, hogy végre elkészüljön! A viccet félretéve, időről-időre tényleg vannak olyan irodai munkafolyamatok, amikor fókuszált munkára van szükség, akkor befelé figyelek.
Melyik a legkedvesebb 3 projekted, amin itt dolgoztál?
Szerencsére a legtöbb ilyen. Az első projektemet például nagyon szerettem- ez a szegedi Supercharge iroda belsőépítészete volt. A budaörsi családiház, amit korábban említettem, illetve a Kincsem Palota felújítása ilyen, amit most kezdtünk el tervezni és még nem mondhatunk róla többet, de nagyon izgalmas munkának ígérkezik!
Elképzelt álom tervezési feladat- neked létezik ilyen?
Ebben a feladatban nincs konszignálás… viccelek, de a Kincsem palota kifutása lehet például ilyen. Még egy eszembe jutott:
fényekkel, világítással szeretnék többet „játszani”. Érdekel az ebben rejlő lehetőség, jó lenne ezzel építészként tudatosabban foglalkozni.
Már koncepció szinten többet tervezni vele. Mesterséges világítás által esténként egy épület teljesen új arcát képes így megmutatni. Továbbá eltávolodva az építészettől egy installáció tervezését is nagyon élvezném.
Kitekintés az építészeten kívülre: van valami ami komolyabban érdekel a szakmánkon kívül? Nekem most pl. a tetoválásaid képi világa jut eszembe, bár az is valahova ide kapcsol…
Igen, a tetoválásaimról majd mutatok képeket- illetve a bútorokról, amik inspirálták azokat! Talán az lehet a magyarázata, hogy Salgótarján szoc-modern közegében felnőve ezek a barokk és reneszánsz formák viszonylag ritkán bukkantak fel az életemben és valahol ezeket mindig hiányoltam.
Szeretem a nagyvárosi pezsgést, minden vonatkozásával, előnyeivel, hátrányaival együtt, szeretek elutazni is hasonló helyekre és megismerni új városokat, azok működését, sajátosságait. De nagyon jó időnként kiszakadni is ebből a környezetből és a természetben lenni túrázni, kerékpározni vagy valahol víz közelben lenni.
Az utazásokról még az jut eszembe, hogy az irodai csapatépítőket nagyon szeretem. Minden alkalommal valamilyen aktív mozgás köré van szervezve, túrázás, evezés, biciklis városnézés- ezt nagyon támogatom!
