Különleges sors jutott a Svábhegyen álló egykori Heller-villának, amely épségben átvészelt ugyan két világháborút, ám a rendszerváltás után kis híján romokba dőlt. Az értékes klasszicista épület még az „eredeti–másolat” kérdéskörhöz is hozzátesz egy izgalmas adalékot. Összefoglaljuk a villa történetét, majd a Pyxis Nautica felújítási koncepcióját a következő részben mutatjuk be.
Fogaskerekűvel a nyaralóba
A Svábhegy hagyományosan szőlőtermelő vidéknek számított egészen a 19. század utolsó harmadáig, amikor a dűlők közt megjelentek az első nyári lakok, nyaralók, kisebb villácskák.
A terület elsősorban művészek, színészek, írók kedvelték, itt állt villája Jókai Mórnak is. A fejlődésnek aztán az 1874-ben átadott fogaskerekű adott újabb lendületet, ami negyedóra alatt elvitte utasait a Városmajorból a felső végállomásra. Így kezdett kialakulni a század utolsó évtizedeiben egy új villanegyed, ami sokáig nyaralóövezet maradt, olyannyira, hogy a fogaskerekű egészen 1910-ig csak nyaranta közlekedett.
A Heller-villa előképe
Épületünknek, a Diescher Albert-féle Heller-villának volt egy különös előzménye: egy korábbi villa, amit az építész apja, Diescher József tervezett.
Diescher József a 19. század közepének egyik meghatározó építész-építőmestere volt; az
1850–1860-as években több nagyobb telket vásárolt a Svábhegy egyik északkeleti fekvésű lejtőjén. Nem pusztán befektetési céllal: nagyjából a terület középpontjában, az akkor még névtelen mai Menyét út végében felépítette rajta a saját nyaralóját. Ám Diescher József 1874-es halála után az özvegye és a gyermekei nehéz helyzetbe kerültek. Bár az építész-építőiparos vállalkozó számos behajtatlan kintlévőséggel rendelkezett, jelentős tartozást is hátrahagyott. Diescher két építészettel foglalkozó fiának, Albertnek és Lajosnak el kellett adnia a jelentős ingatlanvagyon jó részét ahhoz, hogy tovább vihessék édesapjuk vállalkozását.
A Diescher-nyaralóhoz tartozó hatalmas területet rövidesen nem kevesebb, mint negyven építési telekre szétosztva értékesítették. Ebből vásárolta meg magának Heller Gábor gyapjúkereskedő a Diescher-nyaraló mellett fekvő egyik telket.
A Heller-villa (1882–1905)
A harmincas évei vége felé járó üzletember 1882 augusztusában szerezte meg a Diescher-telekről leválasztott, annak közvetlen szomszédságában álló területet, amely a parcellázás utáni helyzet egyik legjobb adottságú telke volt. A Normafa és a Vilma út kialakítása csökkentette a Menyét út zsákutca jellegét, és a fogaskerekű indóháza is közel esett hozzá.
Heller Diescher Albertet bízta meg felelős építőmesterként, és a gyors ügyintézésnek köszönhetően a Heller-család 1883 késő tavaszán már használatba is vehette az újonnan épített nyárilakot. Noha a Heller-villa építéséről nem maradtak fenn eredeti tervek, a szomszédos Diescher-villáról több átépítési terv is fennmaradt, melyekről az eredeti állapot visszakövetkeztethető.
Ezekből az derül ki, hogy a Diescher-villa lényegében azonos alaprajzzal rendelkezett, mint a Heller-villa, vagyis jó eséllyel annak másolataként, egyfajta kismértékű átirataként épült meg.
Heller valószínűleg ismerte a Diescher-család villáját és kérhette az építészeti tervezéssel és kivitelezéssel foglalkozó Alberttől, hogy számára egy ugyanolyan épületet tervezzen. És bár a Diescher-villa még mindig áll, a felismerhetetlenségig átépítették a múlt században, ellentétben a Heller-villával.
A Heller-villa bejárata a Menyét út (dél) és a kert (észak) felől is biztosítva volt, mindkét irányban a középtengelyben lehetett bejutni a téglalap alaprajzú, kéttraktusos épületbe. A kert felőli homlokzat középrészéből egy négyoszlopos veranda tömege lépett ki.
A Lang-család és Kövesi-család tulajdonában (1905–1945)
Heller Gábor 1903. júniusi halála után az épület a feleségére, Latzko Jenny-re maradt, aki két évvel később 40 ezer koronáért eleladta azt Lang Lászlóné született Reidner Erzsébetnek. Az új igényeknek megfelelően hamarosan egy ismeretlen tervező több bővítési tervet is készített, melyek közül az épület délkeleti részéhez kapcsolt fürdőszoba, és a délnyugati részéhez kapcsolt konyha valószínűleg meg is valósult.
A Lang-család igényeinek kiszolgálására egy kisméretű bábkorlátos teraszt is építettek a
nyugati homlokzathoz legkésőbb 1912-ig. Lang Lászlóné 1926-ban elhunyt és utána egyenlő arányban három gyermeke, Gizella, Gusztáv és Elza örökölték a nyaralót. Tovább
korszerűsítették a villát: a délnyugati sarokhoz újabb, ezúttal valamivel nagyobb, de a villa
tömegénél alacsonyabb toldaléképületet csatoltak, az átalakítási tervet Bolgár Arnold
építőmester készítette.
Az épületet 1930 nyarán, 60 ezer pengőért vásárolta meg dr. Kövesi Géza kórházigazgató,
orvosprofesszor és neje, Klein Paula. A házaspárról 1944-ben a korabeli előírásoknak
megfelelően a tulajdoni lapra feljegyezték, hogy zsidók.
A II. világháborútól a privatizálásig (1945–1995)
A svábhegyi villát birtokló idős, zsidó házaspár valószínűleg nem élte túl az 1944–1945-ös eseményeket. A villa a fellelhető információk alapján nem sérült a háborúban, de az épületet vélhetően kifosztották, kirabolták. Egyetlen esztendőre új tulajdonosa is lett az épületnek, ám 1952-ben államosították azt. A telket két egyenlő részre osztották, az új telekhatárt a keleti és nyugati oldalhatárok között húzták meg, a villa verandája előtti vízszintes feltöltés alatt. Az épület egyetlen megközelítési iránya így a Menyét út lett.
Valószínűleg az államosítás időszakában osztották négy lakásra az épületet, valamennyi igen kis méretű volt, a legnagyobb is csupán alig több 50 négyzetméternél, két szobával.
A leválasztott telekrészen előbb 1966-ban egy kisméterű faház épült, majd 1979 és 1984 között egy ötlakásos modern társasház. A villa bárminemű felújításáról eközben nem tudunk.
Magántulajdonban (1995–)
Az egykori Heller-villa négy lakása 1995-ben társasházzá alakult, melyeket a XII. kerületi önkormányzat értékesített, és azóta magántulajdonban van. Bár 1996 után különböző felújítási és bővítési munkák kezdődtek, ezek félbemaradtak. Így kezdődött az épület hanyatlása: hajléktalanok költöztek be, a tető fémlemezfedését ellopták. Valószínűleg ez utóbbi miatt a folyamatosan ázó veranda és a tetőszerkezet középső része 2012–2013 körül összeomlott. A tető jórészt az épület belső helyiségeibe szakadt be, a veranda kőoszlopai a völgy irányba kidőltek és összetörtek.
Azóta a tető maradványait minimális szinten stabilizálták, a veranda dór oszlopainak maradványai a kertben fekszenek, részben a földbe süppedve.
Az új korszak
Különös fordulat, hogy bár a Heller-villa az összeomlás küszöbére jutott, mivel még megmenthető, a felújítás után többet visszaadhat Diescher József egykori koncepciójából, mint maga az eredeti épület, a mára a felismerhetetlenségig átépített Diescher-villa. A Heller-villa megmentése így fontos gesztus, annál is inkább, mert az az Osztrák-Magyar Monarchia korai időszakának hű lenyomata, jó arányokkal rendelkező, minőségi alkotása, finoman cizellált ornamentikájú gipszdíszítéseivel, portikuszba foglalt verandájával, amelyet vasszerkezetű ablakai kiemeltek a kevéssé jellegzetes korabeli lakóépületek sorából.
A Heller-villa megújulásának története ha időben nem is ennyire hosszú, de nemkülönben szövevényes. Éppen ezért erről, illetve a Pyxis Nautica felújítási koncepciójáról, és a telken tervezett, a Heller-villa építészetére tisztelettel reagáló új épületről a következő részben számolunk be.