Keresés

Kortárs szellemiség találkozik a múlttal az Irányi utcában

Mi köze van az egykori Sasok házának a 15. századi japán fazekassághoz, hogyan lehet a főhomlokzat megőrzésével két szintet ráhúzni egy épületre, és hogyan újíthatunk fel kortárs módon egy 19. század végi épületet? Az 1897-ben átadott, mára helyi védett épületté nemesült Irányi utcai ház felújítási koncepciójáról Tótszabó Tamással, a Pyxis Nautica egyik alapító-tervezőjével beszélgettünk. (A ház történetével az előző részben foglalkoztunk részletesen.)

Az Irányi utcai főhomlokzat az egyik rövid oldala annak a hosszúkás, szabálytalan téglalap-alakú teleknek, amire a ház épült. Ez az alaprajzi adottság meghatározó lett a felújítás során; több helyen is kitérünk majd arra, hogy miért, előbb azonban nézzük meg a Pyxis tervei nyomán elvégzett, építészeti szempontból meghatározó beavatkozásokat!


Építészeti átalakítás

Mivel a megbízó irodaházként akarja majd működtetni az épületet, az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy egy szinttel és egy tetőtérrel bővítsék az épületet. Ezt a beépítési paraméterek még lehetővé tették, a beruházónak pedig rendkívül fontos volt kihozni a legtöbb hasznos alapterületet.

A szabályozás előírta, hogy „csak magastető lehet, és csak cserépfedésű, klasszikus kialakítású tetőt tervezhettünk. Az elején vagányabb, fémlemez burkolatban, kortárs fedésben gondolkoztunk, de a tervtanács erősen a natúr téglacserépfedés, és a vakolt falak felé terelt bennünket – árulta el Tamás. – Érthető a tervtanács szigora, elvégre világörökségi helyszínről beszélünk, ahol a Duna és az Andrássy út közelsége meghatározó. Ezen a környéken nagyon vigyáznak a tetőtájra, márpedig itt a legtöbb háznak cserépfedésű nyeregteteje vagy magasteteje van, és ebből minél kevesebb épület lóghat ki.”

Fontos mozzanatnak számít a lift elbontása és pótlása, mert az előírások szerint liftnek továbbra is kell üzemelnie. Az új liftet be kellett tenni a házba, ennek érdekében ki kellett vágni a házból egy minden szinten végigmenő függőleges hasábot, amiben helyet kaphat az új, vasbeton liftakna. A 120 éves falak félbevágását a következő részben boncolgatjuk majd, a kivitelezési kihívások és megoldott szerkezeti feladatok bemutatásakor, most viszont nézzük a harmadik fontos építészeti beavatkozást, a különböző hozzáépítések, toldások megtisztítását.

A hozzáépítések közül több is látható az alábbi diagramon, ahol pirossal jelölték ezeket a bontandó részeket:

Az épülethez csatlakozó toldásokat a középső sávban, balra láthatjuk

Például a bálterem ablaka elé hozzáépítettek egy kisebb kockát, ezeket elbontva a bálterem visszakapott két ablakot. Korábban az ehhez hasonló módszerekkel nyertek egy-egy szobát, most viszont a bálterem gazdagodott természetes fénnyel, a hátsó terasz pedig egy nagy, egybefüggő, jól használható térré vált.

A földszinten és az első emeleten százszázalékosan beépített a telek, a második emelettől kezdődően viszont U-alaprajza lesz az épületnek, a középső részt lapostető zárja. Itt egy üvegkupola állt az eredeti tervek szerint, ahogy egy emelettel lejjebb is, vagyis a természetes fény lejutott az első emeleten keresztül a földszintre. A korábbi átépítések során a felső üvegkupolát lebontották, és üvegfödémmel helyettesítették, de később arra is rábetonoztak. Az így megszűnt bevilágító funkciót a Pyxisék visszatették, csak egy modernebb megoldással: a földszint felett egy födémáttörést alakítottak ki, az első emelet fölé pedig egy járható üvegfödémet helyeztek el.

Itt tehát kortárs módon hozták vissza az eredeti tervezői szándékot. Szintén említendő mozzanat, hogy a korábbi kovácsoltvas korláttal szegélyezett függőfolyosókat elbontották, mert egy szélesebb közlekedőt igényelt a megbízó. Egy új, konzolos függőfolyosó-rendszert építettek, üvegkorláttal, ami modernizálta a belső homlokzatot, egyúttal használhatóbbá, az irodák kiszolgálására alkalmasabbá tette a területet.

Az épületen végigfut az íves karú főlépcsőház, pontosabban a 3. és 4. emeleti U-alakú lépcsőt az 5. emeleten újraképezték, a 6. emeleten pedig már csigalépcsőként fut tovább. „Ide a tetőgerinc magassága miatt a lift már nem tud feljönni, és nem akartunk egy ronda liftdobozt idetenni, amilyen korábban is elcsúfította az épületet” – magyarázta Tamás.

És az U-alak magyarázza, hogy az Irányi utcai főhomlokzat – ami nyeregtetővel záródik – érintetlenül hagyásával lehetett még két szintet ráhúzni az épületre. Ott a tetőszint az eredeti gerincmagassággal és az eredeti utcai tetősík megtartásával épült újra, így az utcáról nem is látni semmit a ráépítésből. Az új utcafronti tetősík azonban kapott hat, nagyméretű tetősíkablakot, amiből pazar kilátás nyílik a Klotild palota felé.



Belsőépítészeti megoldások

Alapvető kérdés volt a műemléki elemekhez való viszonyulás. Egyfelől, ahol ezek az értékek megjelentek – műkő, stukkó, díszítés – ott restaurálták őket, viszont ahol irodafunkciók alakulnak ki, ott egy kis váltással megmutatják a ház szerkezeti adottságait. „Téglafalat hagyunk meg; poroszsüveg födémet hagyunk meg; letisztítjuk-impregnáljuk-lefestjük a gerendákat, de meghagyjuk; a gépészet látszódik és függesztett fényforrások vannak – sorolja Tamás. – Őszinte designnal megmutatjuk, hogy ez egy 120 éves épület, olyan izgalmas szerkezettel, amilyet egy új épületnél nem látsz.”

Kortárs ellenben a padlóburkolat, a világítás, no meg a bútorok, és jó kontrasztot alkotnak a régi, nyers felületekkel és a rekonstruált százéves díszekkel.


Éppen a feladat kettősége miatt találták ki a kintsugi-elv alkalmazását, aminek segítségével megmutathatták, mit építettek hozzá most, és mi az, ami eddig is ott volt. Miről is van szó? A kintsugi „arany javítást, arany tapasztást” jelent. A technikát a 15. században találták ki japán fazekasmesterek, a törött kerámiaedények javítására. Így nemcsak nem hagyták veszni a sérült tárgyat, de az aranyhabarcs segítségével egy, az eredetinél is szebb és izgalmasabb tárgyat hoztak létre.


„Nyilván nem vagyunk japánok, és az épületnek sincs eredetileg köze Japánhoz, de ez egy jó technika. Mi is megrajzoltuk a ráépítés vonalát, ahol az új találkozik a régivel. Ahol egy-egy új gerenda bekerül az épületbe, ott a belső felhasználó is láthatja, mi volt régen, és mi került be most.”

Van, ahol a látszó téglafelületeken vésett árkokat kitöltik arany színű habarccsal, de a technikát a falburkolat-váltásoknál is alkalmazzák, és „magunk is kíváncsiak vagyunk, mennyire lesz ez olvasható a belső terekben.”

A bálteremtől az irodákig

A koncepcióalkotás közben az építészek élénk párbeszédet folytattak a megbízóval, vagyis tehettek javaslatokat, előállhattak ötletekkel. Az viszont nehézséget jelentett, hogy nem tudták, ki lesz a bérlő, ezért egy általános, főként open office-elrendezésű irodai funkcióra terveztek. A leendő bérlő kérhet majd még néhány válaszfalat, de az alapelrendezés adott: a jobb és bal oldali szárnyakban lesznek az irodaterek, a középső szárnyban a tárgyalók, teakonyhák, mosdók. Ez egyébként a legtöbb bérlőnek megfelelő – akik eddig érdeklődtek a beruháznál, legfeljebb kis módosításokat igényelnek.


Az átalakított bálterem

Valójában a földszint és az első emelet alaprajza rendhagyó: a báltermet, az ahhoz kapcsolódó előteret és külön lépcsőt, a hátsó teraszhoz kapcsolódó hosszúkás teret, valamint egy kávézónak alkalmas helyiséget találunk itt. Ennél fogva lounge, közösségi terek, tárgyalók kerülhetnek majd be, míg az iroda funkció a másodiktól fölfelé kezdődik majd.

Összességében a bekerülő kortárs elemek funkcionalitását, esztétikáját szabadabban határozhatták meg a Pyxis Nautica tervezői, míg a múlt tiszteletben tartása megjelent egyfelől az épségben megmaradt értékek megóvásában és felmutatásában, másfelől a korábbi rossz hozzáépítések visszabontásában. Arról, hogy az átalakítást milyen kivitelezési kihívások és szerkezeti megoldások nehezítették, a következő posztban írunk részletesen.

0 megtekintés
  • Black Instagram Icon

© 2020 Pyxis Nautica