Keresés

Megtalált kincs az irányi utcában

A Kiscelli Múzeum őrzi azt az 1897 körüli Erdélyi Mór-fotót, melyen ott magasodik az Irányi Palota; pont abban az évben változtatták Kalapról Irányira az utca nevét. A ház ma már besorol azonos párkánymagasságú társai mellé, de az Erdélyi-féle képen – attikáján akkor még egy kitárt szárnyú, öntöttvasból készült sas szobrával – daliásan emelkedik alacsonyabb, szerényebb szomszédjai fölé.


Büszke kompánia, a Sas és Körház Rt. vásárolt e helyütt telket 1895-ben, két évvel később már használatra készen állt a Steinhardt Antal és Láng Adolf tervezte épületük. Alapvetően a Saskör (amely az 1870-es évek előtt még a szabadságharc emlékét ápoló ellenzéki társaság volt, ám Budapest létrejötte után várospolitikával aktívan foglalkozó, befolyásos csoporttá vált) főhadiszállása volt, de vegyes funkcióra szánták: a pincét és a földszint Irányi utca felőli traktusát egy vendéglő, a földszint udvari traktusait, továbbá a félemelet és az első emelet jelentős részét a Saskör használta, a másodikon és a harmadikon bérlakásokat alakítottak ki. Az U alakú tömeget formázó Irányi Palota belső udvarát a félemelet magasságáig részben lefedték, üvegkupolákkal törték át a félemeleti és a földszinti födémek síkját, így jutott fény az udvari terekbe.


A Saskör fokozatosan veszített a jelentőségéből, már nem tudta finanszírozni a működtetést, így az épület az 1920-as évek közepén a Budapesti Építőmesterek Ipartestületéhez került. A kisebb-nagyobb átalakítások mellett műszaki fejlesztések is történtek: közvetlenül a főlépcsőház mögött, az udvar területén önálló liftházzal négyszemélyes liftet építettek, a testület által használt területeken alacsonynyomású melegvízfűtési rendszert vezettek be.


Az 1930-as években a bérlakásokban végeztek korszerűsítéseket, a korábban kettéválasztott éttermet újra egybenyitották, a háborús idők érkezését pedig már egy óvóhely kialakítása jelezte. Az attikán ülő sas valamikor a háború során megsemmisült, aztán jött a szocializmus, és az Állami Építőipari Vállalat beköltözése. Lassultak az események, egy méretes „bányalift” elhelyezése, és az üvegfödémes bevilágító lebetonozása jelentette a mélypontot. 1987-ben még felújították a főhomlokzatot, ám onnantól kezdve a lassú hanyatlás időszaka következett. Egy ideig még különféle cégek béreltek irodákat a rendszerváltás után, ám a kilencvenes évek végétől már üresen állt a ház.


A beruházó Optinvest Zrt. lesújtó állapotban talált az épületre 2017-ben: a bálterem tíz éve ázott, a toldozott-foldozott ház már túl volt egy meghiúsult bontáson, így posztmodern hotel sem került a helyére. Valószínűleg ebben az időben kapott kerületi védettséget a homlokzat.

Így kapta meg a tervező a feladatot, hogy e talált kincset tisztítsa meg, fényesítse ki újra, és a város egyik legszebb irodaházát hozza létre. A beruházó és az építészek közös célja volt a historizáló épületrészek és terek (az utcafronti homlokzat, a bálterem, a lépcsőház és az előtér) megtartása és rekonstrukciója, a többi térrel viszont szabadon, frissen, játékosan foglalkozva vonzó és izgalmas, a modern irodai funkcióra alkalmas új terek létrehozása.


Az utcafronti gerinc megtartása mellett, a korábbi tető bontása után 5. és 6. emeleti ráépítés készült a szabályozás engedte kereteken belül. A belső udvari keskeny függőfolyosók szélesebb, üvegkorláttal felszerelt konzolos folyosókat kaptak. Az épület hátuljához épített toldalékokat elbontották, ezzel felszabadítva a báltermet, és az épülettömeg szabályosságát. Az átépítések során „összekuszálódó” belső udvari homlokzat nyílásraszterét egységesítették, és ehhez igazították az új szint nyílásrendjét is. Az egykori elbontott, üvegtéglára cserélt, végül lebetonozott üvegkupolát kortárs eszközökkel adták vissza az épületnek: járható üvegfödémként, alatta födémátöréssel létrehozott átriummal, vagány aranykorláttal.


Elbontották az épület udvarába állított „bányaliftet”, majd az alaprajz szempontjából a legjobb helyen, a főbejárattól jobbra új liftet műtöttek az épületbe. Valóban műtét volt, miután a teljes ház tartószerkezetét végig kellett vágni függőlegesen, majd implantálni a monolit vasbeton liftaknát, hogy végül az addig félbevágott acélgerendákkal az új liftaknát összevarrva új életre leheljék az épületet. Ez az átalakítás nemcsak funkcionálisan volt előnyös, de a belső udvart is és homlokzatokat is felszabadította, fényhez jutott az épület.


Mindezen durva építészeti beavatkozások mellett az épületen belül finom belsőépítészeti játék zajlott.

A kintsugi elvet (arany-tapasztás, a középkori japán fazekasság vívmánya a törött edények megragasztására) követve a meglévő-megmaradó szerkezetek és a vadonatújak találkozását egyfajta mementóként megjelenítik az utókornak. A kintsugi megjelenik az aranyszínű padlóburkolat-elválasztó profilban, de valódi aranyszínű habarcsként is, és összekacsint az egyéb arany részletekkel (kilincsek, kézszárító, lámpák).



Minden szinthez finom pasztellszíneket rendeltek, melyek megjelennek a folyosó falfelületein és a padlószőnyegen. Ezek a színek – a fehér vakolt felületekkel, a fekete minimalista lámpákkal és az üvegfalakkal együtt – összjátékot kezdeményeznek a rusztikusan hagyott monolit vasbeton, tégla- és poroszsüveg felületekkel. Ugyancsak láthatóvá tették a tömör, nagyméretű téglával falazott épület acélgerendás, poroszsüveg-boltozatos födémjeit – ebben a tűzvédelmi szabályokhoz való alkalmazkodás jelentett kihívást.


A historizáló részleteket festő- és szobrászrestaurátorok rekonstruálták, de ők sem a megszokott sémák szerint.

A bálterem sárgára-rózsaszínre torzult belső terét újragondolták a halvány pisztácia két árnyalatával, fehérrel és az eredetinél diszkrétebbek visszakerülő aranyozással. Ez utóbbi önmagában is jó példa a gondos, értő felújításra: a restaurátorok, a tulajdonos és az építészek egyetértettek abban, hogy a stukkózás az eredetihez képest szofisztikáltabb aranyozást kapjon, így csupán egy-egy ívre, kontúrra került aranyfüst, a felület nagyobb része fehér maradt. Méltó módon került vissza a padlóburkolat is, tömör tölgyfa parkettával, francia rakásban. A főhomlokzaton is helyreállt a rend: visszakerült a jobb oldali egykori étterembejárat felett megsemmisült nyíláskeretező tagozat.


A megmentett, és az új látogatók számára felmutatott műemléki értékek mellett gépészetileg egy mindenestül a 21. századi épület született hőszivattyús hűtést-fűtéssel, komfortszellőzéssel, lépcsőházi hő- és füstelvezető rendszerrel, LED-világítással.

Az eredeti célból a historizáló részek megtartása maradéktalanul teljesült, egyes részek esetében még a műemléki szabályozás által megkövetelt felett is, és úgy tűnik, jól ráéreztek a modern térhasználat követelményeire is. Az újjászületett Sasok háza vegyíti az irodai és a home office használatot, a hagyományos irodaterek előzékenyen visszahúzódnak a közösségi terek javára, mint amilyen a bálterem melletti hosszúkás étkező szoba („Le Cru” helyiség) vagy a szintén új funkcióként bekerülő utcafronti kávézó. A sokadik életét kezdő épület az építészeti-esztétikai értékek közvetítésén túl egy nemzetközi cég otthona lesz hamarosan, és leendő forgatási helyszínként akár a globális közönség is megismerkedhet vele.


Az Irányi Palota felújítása


Az épület eredeti tervezője: Lang Adolf és Steinhardt Antal, 1897

Építész vezető tervező: Tótszabó Tamás (Pyxis Nautica Építésziroda Kft)

Projektvezető építész: Kis Ferenc

Építész tervezők: Tóth Dávid, Monori László, Péntek Ágnes, Valastyán Igor

Belsőépítész tervező: Pyxis Nautica

Beruházó: Dobos Máté (Optinvest Zrt)

Fa nyílászárók kivitelezője: Dobos Ferenc (Favorit Kft)

Szakági tervezők:

Statika: Szabó Zoltán (Muszasi Kft)

Tűzvédelem: Agócs Rita, Kovács Ádám, Lublóly Éva

Épületgépészet: Kovács Gábor, Tirpák Tamás, Koren Mátyás (Prémium Épületgépész Kft)

Épületvillamosság: Sándor Dávid (SDesign Electric Kft)

Épületszerkezet: Nagy Károly (Épszerkinfo Kft)

Művészettörténész: Kelecsényi Kristóf

Kivitelező: EBH Invest Zrt.

Műszaki ellenőr: Horváth Péter, Dóra Zoltán, Fodor Krisztián (PHE Project Kft)


Tervezés: 2017-2021

Kivitelezés: 2019-2021

Szintterület (bruttó): 3500 m2


122 megtekintés0 hozzászólás

© 2021 Pyxis Nautica