Kapcsolódás építészettel

Vannak projektek, ahol a helyszín, a megbízó és az építészeti gondolat szinte maguktól találnak egymásra.
A Villa Parallel ilyen történet: két testvér, két család közös döntése, hogy egyetlen telken, mégis különálló otthonokban éljenek – egymáshoz közel, de saját ritmusban, saját térben.

Táj és telepítés

A telek egy dombvidéki, természetközeli környezetben fekszik Budapest peremén, ahol a város közelsége és a vidéki nyugalom ritka egyensúlya valósul meg. A lankás táj, a szőlőhegyek és a közeli kirándulóhelyek – erdők, kilátók, tanösvények – mind hozzájárulnak ahhoz a miliőhöz, amelyet az épület is tisztelettel követ.
A lejtős telekről festményszerű panoráma tárul fel a környező vidékre, ezért a két lakóegységet a magasabb terepsávban helyeztük el, hogy minden fő helyiség kapcsolatban maradjon a kilátással.

A nagy méretű telek lehetőséget adott arra, hogy a két otthon egymáshoz kapcsolódva, mégis elkülönülve jelenjen meg. A két ház egy közös tengely mentén szerveződik, a terepadottságokhoz illeszkedve.
Az épületek hármas tagolású tömegformálása – lakótest, bejárati nyaktag, garázs – egyszerre logikus és arányos építészeti rendszer.
A második lakóegység ennek a kompozíciónak a tükörképe, 20 fokos elfordítással, így a két családi szárny között természetes átjáró és vizuális kapcsolat alakul ki.
A két házat egy fedett-nyitott átjáró köti össze, amely nemcsak funkcionális, hanem szimbolikus gesztus is – egyszerre választ el és kapcsol össze.

Építészeti koncepció és emberi lépték

A tervezés alapgondolata az volt, hogy a két család azonos alaprajzi programmal rendelkező, földszintes lakóteret kapjon, amely a mindennapi élet igényeihez igazodik.
Az emberi lépték megtartása kiemelt szempont volt: a házak sziluettje nem uralja a tájat, hanem szerves részévé válik annak.
A földszintes épülettömegek a lejtős terepbe simulva, visszafogott tetőformákkal és hátrahúzott közlekedőkkel őrzik a térarányok nyugalmát.
A nappalik feletti magasabb belső terek térélményt és természetes hűtést biztosítanak, míg a hátsó kertet összekötő lépcső oldja a homlokzat zártságát és vizuálisan is kapcsolatot teremt a kerti terekkel.

A korszerű gépészeti rendszerek kültéri egységei ma már szinte minden ház homlokzatán vagy kertjében megjelennek – szükséges, de zavaró elemek, ha az építészeti összképet nézzük.
A Villa Parallel esetében ezért külön figyelmet kapott ezek elrejtése: a hátsókerti homlokzaton egy fülke-szerűen kialakított, perforált burkolat mögé kerültek, így a technikai elemek diszkréten, mégis jól szellőzően integrálódnak az épület arányaiba.

Tájépítészet és fenntarthatóság

Az épület és a kert egységes koncepcióban született. A tájhasználat középpontjában a fenntarthatóság és a természetes vízkezelés áll: a csapadékvíz helyben kerül hasznosításra, egy felszíni szikkasztó-tó formájában, amely nemcsak a vízgazdálkodást segíti, hanem a kert növényvilágát és mikroklímáját is gazdagítja.
A növényzet és az épület párbeszédben áll egymással – a házak horizontális vonalait a táj lágy domborzata és a kert organikus rétegei oldják.

Egyensúly és együttélés

A Villa Parallel egyszerre szól közösségről és egyéni életről. Két család közös döntése, hogy a fizikai közelségben is megőrzik a személyes teret – az építészet pedig ennek a finom egyensúlynak lett eszköze.

Az eredmény: két különálló, mégis összetartozó ház, amelyek nemcsak formailag, hanem gondolatban is tükrözik egymást.
A Villa Parallel így nem pusztán két otthon, hanem egy építészeti gondolat: az együttélés, a közelség és az önállóság harmóniája – kapcsolódás építészettel.