Az ember tágabb vagy szűkebb élettere szerencsés esetben saját nézőpontja, személyes állásfoglalása a világ dolgairól, addigi tapasztalatainak, élményeinek archívuma, mindennapi játéktere, ő maga. A ligetes-fás telken álló funkciók elmetérkép szerűen jelennek meg és alkotnak laza kapcsolati hálót középpontjában magával az épülettel. Az origó egy kétszint magas henger, melynek belső falain spirált alkotva egy-egy lépcsőkar emelkedik. A lépcsőkarok felfelé haladva fokozatosan alakulnak át és alkotnak legyezőszerű mennyezeti geometriát az alárendelt terek felett, mintegy bekapcsolva őket a középpontba. A központi tér zárt, befelé koncentrál, ezzel ellentétben az emeleti hálók nagy üvegfelületekkel nyitnak a külvilágra, melyeken keresztül kompozícióként

elevenednek meg a kert játékos elemei.