top of page
Keresés

Pyxis Nautica interjúsorozat: Tibai Frida

Számomra az építészet a közös alkotásról, gondolkodásról és összefogásról szól



1992-ben születtem és Szekszárdon nőttem fel. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem osztatlan építész képzésén, a Középülettervezési tanszéken szereztem diplomát, illetve tanulmányaim alatt a portugál Universidade de Lisboa építész képzésén hallgattam urbanisztikát.


Számomra az építészet a közös alkotásról, gondolkodásról és összefogásról szól.

Bármilyen tér vagy épület tervezése a folyamatos kérdésfeltevésen és gondolatcserén alapul és egy közösség – beleértve a tervezőket, kivitelezőket és használókat – komoly összetartása szükséges ahhoz, hogy egy terv később megvalósuljon.

Úgy gondolom, hogy a jó építészet érthető, időtlen és támogatja használóit és környezetét.


Először is az ősi eredet kérdés: hogyan választottad az építészetet?


Talán konkrét pillanat nem volt, amikor rájöttem volna, hogy építészettel szeretnék foglalkozni, ez inkább egy folyamat volt nálam: több terület is lekötött, eleinte humán irányban érdeklődtem, szerettem a történelmet, az irodalmat, szívesen olvastam a kötelezőket és tanultam nyelveket. Nagy hatással volt rám egy kedves gimnáziumi tanárom, aki történelmet és latint tanított, így sokat foglalkoztam ezekkel a tárgyakkal.


Később fogalmazódott meg bennem, hogy az, ami már kisgyermekkorom óta jelen volt, az alkotói tevékenység szeretete. Olyan pályán képzeltem el magam, ami kreatív, változatos és kapcsolódik a művészetekhez, valahogy így jött az építészet.

Most hogy látod? Azt kaptad a szakmagyakorlástól, amit vártál?


Nagyrészt igen, de fontos megemlíteni, hogy építészként nem minden a tervezésről szól, a szakmánk nagy része mérnöki tevékenység, mégis úgy gondolom, hogy megtaláltam, amit kerestem. Egy időben komolyabban érdekelt a grafika és az animációs tervezés is, de végül nem bánom, hogy az építészetet választottam!

 

Mindenkinek van egy ’különösen érdekesnek’ kikiáltott karakterjegye, nálad talán az tűnik a legizgalmasabbnak, hogy építészként többször jártál az arab világban.

Hogy jött a lehetőség? Építészetileg vagy másképpen volt meghatározó élmény?


Ez úgy indult nálam, hogy szerettem volna a tanulmányaim alatt kiszakadni az egyetemi közegből. Igyekeztem minden adandó lehetőséget megragadni: jelentkeztem építőtáborokba, külföldi felméréseken vettem részt, önkéntesként jártam Törökországban és Azerbajdzsánban. Később Vasáros Zsolt vezetésével az Ipartanszék (azóta Exploratív Építészeti Tanszék) kutatásaiban vettem részt Szíriában és Egyiptomban. A terepmunka egyik fókuszpontja Hassan Fathy egyiptomi építész munkásságának felkutatása volt, aki a 20. századi vernakuláris-modern építészet meghatározó alakja.





Hirtelen Széchenyi Zsigmond úti naplójának helyszínein találtam magam - lenyűgözött a táj, a kultúra és az ott élők mentalitása.

Sokat tanultam a helyi építészetről, a tradicionális építési megoldásokról és építészet szerepvállalásáról a térségben dúló, egyre égetőbb társadalmi és szociális problémák kapcsán. Az ott megszerzett tapasztalatot nehéz egy az egyben lefordítani, de az biztos, hogy ezek az utak életre szóló élményt jelentenek és hatással vannak a gondolkodásomra.

 

Filmes díszletet is terveztél- ez is érdekesnek tűnik, valóban az volt? Milyen produkciókon dolgoztál?


Ezt valójában sosem terveztem tudatosan, de adódott több lehetőség is, így végül projekt alapon egy évet dolgoztam ebben a világban set designerként. Ez ugyan nem sok idő, de egy kis ízelítőt kaptam a filmes világból.


Egy német produkción együtt dolgozhattam Lea Walloschke production designerrel, aki rendkívül inspiráló művész és tervező. Érdekes volt látni, hogy a produkciókban hatalmas szabadsága van a tervezőknek, egy díszlet megalkotásakor tényleg ’mindent lehet’, minden a látványról szól!

Ami a valóságban eltúlzottnak tűnhet, az működik jól a képkockákon. Az improvizálás, a gyors és hatékony problémamegoldás is a mindennapok része, ami nem feltétlenül stresszmentes. Hosszú távon nem a filmes díszlettervezésben képzeltem el magam, de mindenképp érdekes kitérő és tapasztalatszerzés volt!

 




Az irodában szinte kultusza van Lisszabonnak, ahol te is jártál Erasmussal. Milyen emlékeket őrzöl a városról?


Szerintem nem is igazán Lisszabon fontos, hanem maga az ösztöndíj program.

A portugál építészeti oktatás metodikája sok mindenben eltér az itthon megszokottól, ahogy egyértelműen más az emberek habitusa is. Ez néha már-már frusztráló is lehet, hiszen előfordult, hogy az oktatónk órákat késett a műtermi gyakorlatról, de ez ott, abban a mediterrán közegben megszokott.


Ezt a fajta tapasztalatszerzést ’kötelezővé’ kéne tenni, hiszen nagy lehetőség, hogy külföldön, egy másik oktatási rendszerbe is bekapcsolódhatunk.

Érdekes volt látni, hogy az itthoni képzésektől eltérően a művészeti és a mérnöki ismeretek oktatása határozottabban elkülönül, de nagyobb hangsúlyt kap az urbanisztika, a tervezési helyszínek analizálása és maga a koncepcionális tervezés is.





Korábbi munkáid közül melyekre emlékszel szívesen?


A diploma tervem mindenképp ilyen, amiben a tolnai Holt-Duna part revitalizációjával foglalkoztam. Ez egy izgalmas terület, ugyanis a 19. század végén ide települt a part látképét meghatározó Magyar Királyi Selyemfonoda együttese, ami az ország utolsó hernyóselyem fonodájaként üzemelt a 70-es évekig, de a városban több, ma már új funkciót kapott maradványépület is található a selyemgyártáshoz kapcsolódóan. A terület rendezésén túl két vízparti, közösségi épület kidolgozásával foglalkoztam. A Holt-Duna part táji szépsége miatt kedvelt rekreációs terület, rengeteg lehetőséget rejt, így folyamatos fejlesztése a település célja.





A diplomát követően Fónagy Dóra design stúdiójában dolgoztam, ahol főleg belsőépítészeti projektekkel, lakások és lakóépületek belsőépítészeti tervezésével foglalkoztam, ami újdonság volt számomra az egyetem után. A tervező stúdió (Defo) egyben kreatív alkotó tér is, ahol workshopok, pop-up kiállítások és design témájú előadások váltják egymást.

 

Ugorjunk a jelenbe! Projektek a Pyxis Nautica berkein belül, amiken a legszívesebben dolgoztál?


Még sok minden folyamatban van. Talán a Molnár utcai Wagner Palota felújítása ilyen, ami még kivitelezés alatt áll. Sok esetben még nincs előttem, hogy pontosan milyen is lesz az elkészült állapot, hiszen többször újra terveztük a tereket. A palota felújításoknál sokszor kivitelezés közben is alakul a ház, ahogy követjük az építkezést a művezetéseken, igyekszünk koordináltan kezelni a változásokat, ami egy külön fejezet ezeknél a projekteknél.



Az épület egyik érdekessége az átriumában található szabadon álló lift, ennek burkolatként egy fém installációval kísérletezünk együttműködve Hegyi Fanni fémművésszel.

Jelenleg mintadarabok készülnek a burkolat felületképzéséhez, Fanni különféle patinázó eljárásokat dolgoz ki, amik önmagukban is nagyon érdekesek!


Egy másik munka, amin az elmúlt évben dolgoztam a Dreher Palota. Építészetileg talán ez a projekt áll hozzám a legközelebb. Jó, hogy a koncepció alkotástól kezdve az egész csapat gyorsan rátalált a közös hangra. Jobban szeretek csapatban tervezni, közösen gondolkodni egy terven, több nézőpontból megvizsgálni egy kérdést, úgy érzem, igazán jó válaszokat így kaphatunk.



Van olyan irodai történeted, ami már itt a PYX-nél történt veled?


Kedves történet számomra a koppenhágai csapatépítő kerékpár mentő akciója… A csapat megállt egy kávézónál az egyik városi öböl mentén és az erős szél eldöntött pár biciklit, Dávidé pedig a víz alján kötött ki. Tamás és Dávid beugrottak a 12 fokos vízbe és sikeresen kihúzták, amiben az egész csapat segített, ez emlékezetes jelenet volt.

Egyébként minden közös kirándulásról jó emlékeim vannak, kíváncsian várom az ideit!





Álom tervezési feladat? Létezik számodra ilyen?


Már korábban is említettem, hogy közösségeknek tervezett épületeken szívesen dolgoznék. Úgy gondolom, fontos, hogy a munkánkkal társadalmi, szociális kérdésekre is reflektálhatunk- javíthatunk egy adott közösség körülményein, mindez ma, mint tendencia egyre inkább fókuszba kerül az építészetben. Az ilyen funkciók nagyon sokat adnak az embereknek, emiatt számomra is fontosabbak.

 

Sokszor mesélünk egymásnak az irodában, hogy kivel mi történt a hétvégén, ilyenkor többnyire túrákról számolsz be nekünk. Van is egy túra, amit ajánlottál Budapest környékén- szóval merre induljunk?


Népszerű túraútvonal vezet a Sas- sziklához Piliscsaba mellett, nekem ez új felfedezés volt, ha nem ismeritek, nézzétek meg!



173 megtekintés0 hozzászólás
bottom of page