Az Irányi Palotánál nagyon sok olyan téma jött fel, amiből tanulhattunk és a mai napig ennek a projektnek a tapasztalatait adom át a kollégáknak. Ezen mutatom meg, hogy kell a „palotást táncolni”...
Soron következő kollégánk és barátunk bemutatását mindenki előzetes engedelmével magamhoz vettem, hiszen Ő a legkorábban - az alapítók után elsőként - csatlakozott Pyxis Nautica csapattag! Továbbá az is igaz lehet rá, hogy Fecó a legtöbb szakmai területen kompetens kollégánk, aki egy képzeletbeli kvízműsorban a következő területeken iskolázná le a mezőnyt: IT / épületszerkezettan / technológia / kriptovaluták / és persze Elon Musk...
Az Arany Paloták fejlesztésének egyik kulcsfigurája, ahol nagyon hasznos a korábban megszerzett építőipari gyakorlata, mivel ezek a projektek szoros kivitelezés követés mentén alakulnak. Ebből adódóan személyében az irodán kívüli munkavégzés csúcstartójáról is beszélhetünk, hiszen egy igazi Palota rekonstrukció a belvárosi munkagödrök mélyén kezdődik és nem a Kis Rókus utcában...
Ő Kis Ferenc, másnéven "Palotás Fecó", aki, ha nem hagyja el a föld légkörét Elon Musk hátizsákjába bújva, jó esélyünk van rá, hogy egy-két ikonikus Optinvest beruházás még kikerül a kezei közül! Mi ebben bízunk!
Gulyás Marci kérdezi telefonon, hogy mi a legkorábbi meghatározó emléked, ami az építészet felé terelt Téged? Van konkrét pillanat, vagy ez nálad is inkább egy folyamat volt?
Nálam ez véletlen folyamat volt, mert én eredetileg IT pályára készültem, ezt már középiskolában eldöntöttem. A debreceni Péchy Mihály Építőipari Szakközépiskolába jártam, ami vegyes szakiskola volt informatikus, építész és épületgépész képzéssel. Az volt a tervem, hogy informatika szakirányra megyek - az első két év általános gimnáziumi képzés volt és a harmadik évtől lehetett szakirányt választani. Sajnos, mire odajutottam, megszűnt az informatikai képzés, így válaszhattam; maradok a gimnáziumi képzésen vagy választhatok gépész és építész képzés közül, esetleg iskolát váltok. Ebből a három opcióból az építész tűnt érdekesnek. Az építész szakon volt egy tanárunk (Kiss József), aki nagy hatással volt ránk, úgy terelte az egész osztályt, hogy végül megszerettük az építész szakmát. Tisztában volt vele, nem mindenki azért jött, hogy építész legyen, mégis úgy adta át a tananyagot, hogy elkezdett minket érdekelni, közelebb kerültünk az építészethez. A 4 középiskolai év és az érettségi után még maradtam 1 év technikusi képzésre, amit azért nem bántam, mivel akkor lett volna aktuális a sorkatonai szolgálat, így abból szerencsésen kimaradtam.
Akkor nincsenek igazi katona történeteid?
Nincsenek – engem amúgy nem soroztak volna be, de az az 1 év technikusi képzés a legjobb középiskolai évem volt, kár lett volna kihagyni!
Mélységeiben ismerhettük meg a szakmát, már voltak szaktárgyaink: szilárdságtan, vasbeton, épületszerkezettan és kijártunk építkezésekre kivitelezést nézni! Tervezési tárgyunk nem igazán volt, inkább a kivitelezéshez kapcsolódó tudást adták át nekünk.
Végül a BME-n végeztél, tehát elhagytad a szülővárosod, hogy vezetett odáig az út? Debrecenben nem volt még egyetemi építész szak?
Nem, csak főiskolai képzés volt. Ami szóba jöhetett Debrecen mellett az Pécs, Budapest és Győr. Sok osztálytársam és a barátom Győrbe ment. Tudomásom szerint én voltam az egyetlen, aki Budapesti Műszaki Egyetemet választotta és talán egyedül én lettem végül tervező-építész. Az osztálytalálkozókon derült ki, hogy sokan közülük kivitelezésben helyezkedtek el, de a legtöbben teljesen más pályán haladtak tovább.
Nagyon izgalmas a szakmai előéleted, mivel építőipari szakközépiskolában kezdted a tanulmányaidat. Hogy érzed, milyen többletet adott ez Neked?
Az egyetem első évében a szakmai tantárgyak terén nagy segítség volt – „láttam már téglát”, csomópontot, volt ábrázoló geometriánk, volt szilárdságtanunk, statikánk. Hoztam egy építészeti szemléletet, de a lexikális tudás nagyon kevés volt, az első félévben ki is merültek ezek a korábban megszerzett többlet ismeretek. Az egyetem előtt volt 2 év kihagyásom, mivel nem vettek fel elsőre, így ezt az időszakot egy debreceni építész irodában töltöttem (Reálterv Kft) technikusi képesítéssel, mint rajzoló. Egy középiskolai ArchiCAD tanárom helyére vettek fel, aki időközben felmondott. A programot már a középiskolás éveim alatt autodidakta módon tanulgattam. Az ott töltött idő adott egy irodai rutint, itt már inkább tervezési oldalról. Nagyon érdekes volt a munkavégzés; én már számítógéppel rajzoltam, viszont volt egy kollégám, aki még csőtollal. 40 éves szakmai tapasztalattal sokkal gyorsabban rajzolt manuálisan, mint én géppel!
Ezt úgy tudom elképzelni, hogy csak a lényeges dolgokat rajzolta meg, a sallangok, lólépések kimaradtak...
Igen, például a módosításokat sokkal egyszerűbben oldotta meg. Emlékszem egy debreceni általános iskolai projektre, ahol a homlokzatot kellett felújítani minimális belső átalakítással. Ez egy, a szocializmusban épült panel iskola volt. Megkaptuk az eredeti terveket hatalmas papírlepedőkön, ezeket fogták és géppel átmásolták pauszra. Itt jött a csőtollas kolléga, aki egy borotvapengével lekaparta azt a részt, amit elbontottunk és csőtollal rárajzolta az új szerkezeteket. Nem kellett az egész épületet bemodellezni CAD-ben, mint azt ma tennénk. Utána ezt sokszorosítottuk és kész volt a terv. Egyedül a homlokzat volt, amit nekem ArchiCAD-ben fel kellett dolgoznom a különböző színezési koncepciók miatt, de az alaprajzi tervezés pikk-pakk megvolt manuális munkával. Természetesen akkor is leellenőriztük a régi terveket, jártunk a helyszínen, de nem kellett több 10 órát beleölni a terv előzetes feldolgozásába.
Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium, Debrecen
Ezt ma sokkal bonyolultabban csináljuk…
Sokkal. Visszagondolva volt egy két elég érdekes ház, amit akkor terveztünk. Leginkább Debrecenben és környékén – ezekre ma talán nem lennék annyira büszke, de a főnököm, id. Kálmán Ernő korábban nagyon szép házakat, templomokat tervezett. Egy idősebb építész hölgy dolgozott még az irodában, aki a tervek tartalmi részéért felelt és egy titkárnő, így állt össze az 5 fős iroda. Ettől függetlenül voltak nagyobb munkák is, iskola, templom, idősek otthona, családi házak, ravatalozó tervezése, stb…
A PYX előtti szakmai életedből mire emlékszel szívesen?
Reálterv, egyetem, komplex, diplomaterv – amire nagyon büszke vagyok-, aztán a Minusplus Építésziroda 5 évig, ahol főleg látványtervezőként dolgoztam. Ezek emlékezetesek. Kicsit kiégtem az egyetem után, elég nehéz időszakom volt. A 2008-as válság végén jártunk, az építőipar teljes mélyponton volt. Hatalmas szerencsével kerültem a Minusplushoz, ahol végül nem csak látványt terveztem, hanem voltak tervezési feladatok is. Ott több projektre szívesen emlékszem; az első munkám például rögtön Párizsba készült, egy kozmetikai üzlet és SPA volt az AHAVA-nak (holt tengeri algából készült kozmetikumok). A cégnek volt egy üzlete már Budapesten az Andrássy úton is, amit szintén a Minusplus tervezett. A párizsi üzletbe a belsőépítészetet és a kivitelezést is mi csináltuk. Magyarországon gyártották le az összes bútort, lámpát, és innen mentek ki a szakik összeszerelni Párizsba. Emlékszem akkor kezdtünk el együtt dolgozni a frissen indult LUMO-val, Jánosi Andrással. Az én terveim alapján gyártattunk velük két lámpát.
AHAVA store, Párizs: egyedi lámpák a LUMO-val / Minusplus
Ugyanilyen emlékezetes volt számomra a Prezi Székház is. A projekt az V. kerületben, a volt MATÁV székházában 4000 nm területen készült el, (4 vagy 5 ütemben) a mi terveink alapján. Ez a válság végén volt 2013-ban.
Prezi székház / Minusplus
Milyen projektejket említenél, maiben részt vettél?
Az ott töltött 5 év alatt a legnagyobb szívügyem a KOCKA volt, ami egy meglévő épület teljes újra tervezéseként jött létre, a kezdeti bontások után csak a szerkezet maradt, onnan épült újjá. Végül sajnos 2023-ban végleg lebontották, pedig a hely, ami benne működött nagyon jó volt… Azt az épületet sajnálom!
Ehhez mi is tudunk csatlakozni! A PYX egyik első nagyobb munkáját éppen itt a KOCKA-ban prezentáltuk a POSSIBLE-nek Lacival és Tomival! Mi is szerettük azt az épületet!
Igen, a KOCKÁ-nak étterem része is volt. Több éttermet és bárt terveztünk, például ilyen volt a Padron. A másik nagy projekt a Közeledési Múzeum belsőépítészete volt, ami végül sajnos nem valósult meg. A munkáink nagy része belsőépítészet, de később akadtak építészeti munkák is, kisebb irodaházakat is terveztünk.
KOCKA, Minusplus / Fotó: Bujnovszky Tamás
Az épületről bővebben:
Bontás 2023-ban:
A Pyxis Nautica korszak: az alapítók után te érkeztél meg első kollégaként. Főleg nagyobb felújítási projekteket viszel az irodában és rögtön egy nagy munkával, az Irányi 17-tel kezdtél. Gondolom teljesen új feladat volt, elég összetett is, de hatalmas rutinra tettél szert általa. Hogy érzed, van már megnyugtató analógia az ilyen összetett felújítások kezelésére? Feldolgozás szempontjából tipizálható már valamennyire egy-egy ilyen Optinvest Palota beruházás?
Igen, van már egy lista, hogy hogy zajlik a folyamat; először bejárások, tanulmánytervek jönnek, ezzel párhuzamosan művészettörténeti kutatás készül, kirajzolódik előttünk az épület története. A kapott terveket feldolgozzuk, felmérés-pontosítás jön, majd elkezdünk koncepciót alkotni.
Néha a semmiből jön Mátétól egy hívás: „…Figyeljetek, vettem egy Palotát, meg kéne néznünk!”
Az első bejárások után leülünk a beruházóval, megbeszéljük a programot, kiderítjük, hogy mit szeretne, mik az Ő víziói a házról és megnézzük, hogy lehet azt megvalósítani. Utána vonjuk be a statikust, akitől már a kitalált programra kérünk vizsgálatokat, tanulmányt és terveket.
Ez is már egy tapasztalati tény, hogy kulcsszerepet kap a statika ezeknél a projekteknél...
Igen, az első mindig az, hogy van egy ház lift és menekülésre alkalmas lépcső nélkül., tehát ezeket bele kell tenni. Ez mindig a kritikus pontja a felújításnak, mivel egy régi épületbe kell beépíteni új vasbeton szerkezeteket, miközben minden meglévő szerkezetet ki kell szedni. Alapozást kell csinálni, a meglévő szerkezetek dúcolását, megerősítését szintén meg kell oldani. Tehát nagy szerepe van a szerkezettervezőnek.
Szerencsére Szabó Zoltán és csapata (Muszasi Kft) nagy tapasztalattal rendelkeznek a műemléki szerkezetek terén és nagyon konstruktívan állnak a problémák megoldásához. Már az első bejáráson sorolják az ötleteteket, megoldásokat. Ez nagyon fontos, mert ezeknél a projekteknél mindig a bontásnál hullanak ki a csontvázak a szekrényből, így kötélidegekre van szükség minden fél részéről, folyamatosan rögtönözni kell.
Hetente járok ki építkezésekre - most éppen a Dréher Palotába, mivel most ott folyik a bontás, - és ahogy lenni szokott, állandóan találnak falakat, acélszerkezeteket, ami nem úgy van, ahogy az eredeti terven volt és ezeket mindig kezelni kell. Nagy részük statikai probléma, de ha az épület geometriát is érinti, akkor meg kell védeni az építészeti érdeket, a koncepciót. Mindezeket együtt kell kezelni annak érdekében, hogy az építészeti és belsőépítészeti víziónkat ne veszítsük el.
A sok módosítási kényszer, a folyamatos improvizáció miatt fokozottan figyelni kell, mindenkit úgy kell összehangolni, hogy ne sérüljön az, amit megálmodtunk és a végén a beruházó is elégedett legyen!
Alapjaiban új beruházási szemlélet / Optinvest Zrt.
Valójában akkor jön létre a dizájn, amikor ezeket a harcokat megvívtad és még a végén is elégedett mindenki. Egyetértesz ezzel?
Ezeknél a beruházásoknál a kiviteli terv jó ideig inkább egy iránymutatás. Az a kihívás, hogy a kezdeti víziót hogyan tudjuk átadni a kivitelezés minden résztvevőjének, hogy azt figyelembe véve végezzék a munkájukat Amikor ez sikerül, akkor lesz a végén mindenki elégedett. Mindezeken felül előbb-utóbb megérkezik a bérlő is és jönnek az Ő igényei. Az előzetes tervekkel már tisztában van, de nyilván neki is vannak céljai, érdekei és az azoknak megfelelő igényekre reagálni kell.
Összetett egy ilyen értékvédő beruházás, rengeteg rétege van. Mostanra mi a kialakult viszonyod ezekhez a házakhoz, mi a kihívás bennük?
Új irodaépületnél a kihívás a jó illeszkedés a városi szövetbe, a tömegalakítás, a homlokzat, a hatékony alaprajz. A belső viszont egyszerű shell&core, nincs benne izgalom, hacsak nincs igénye rá a beruházónak, de ez igen ritka. Ezzel szemben a műemléki házak általában zártsorú beépítésben állnak, a külső leginkább a főhomlokzatot jelenti, ez az épület kialakult arca, ahol mindig törekszünk rá, hogy visszaállítsuk az eredeti állapotot. Ez a legfőbb értéke, ez alapján azonosítható a ház. Ikonikus történeti karakter, ez a megrendelő kérése és nekünk, építészeknek is ez a célunk. Nem akarunk mindenáron változtatni a 100-150 évvel ezelőtti jellemvonásokon. Ezeknek az épületeknek ez a vonzereje, nem érzünk állandó kényszert arra, hogy üvegszerkezetekkel döfjük át, amitől legfeljebb meghökkentőbb lesz, de nem lesz tőle jobb. Sokkal inkább feladatunk, hogy sok évtized némaság után ismét ráirányíthassuk a közfigyelmet a ház értékeire és gazdag múltjára. A kutatási időszakban készül egy értékleltár, vannak un. védendő terek vagy éppen falfelületek: az Almásy Palotánál például teljes restaurátori falkutatást végeztettünk és gyönyörű, eredeti falfestéseket találtunk. Dobos Máté ebben más stratégiát követ, mint a legtöbb ingatlanfejlesztő; nem az a cél, hogy minden négyzetcentiméter ki legyen maxolva, sokkal inkább az, hogy ezeket az egyébként hanyatlásnak indult, elhagyatott házakat helyzetbe hozza egy máshoz szokott piacon, ezzel teremtve értéket.
A Pollack Mihály által tervezett Almásy Palota feltárt freskói / Fotó: Jaksa Bálint
A jelenleg tervezés alatt álló épületekről cikk az Octogon online-on: https://www.octogon.hu/epiteszet/palotak-aranykora/
Az Arany palotákról szóló Blogposzt itt érhető el: https://www.pyxisnautica.hu/post/aranypalot%C3%A1k-v%C3%A1rosl%C3%A9pt%C3%A9k%C5%B1-install%C3%A1ci%C3%B3-%C3%A9s-kreat%C3%ADv-m%C3%A9diakamp%C3%A1ny
Arany paloták a designboomon:
Ilyen szinten ez az értékvédelem! Nyilván az Optinvest célja az, hogy irodaházként hasznosítsa újra ezeket a belvárosi ingatlanokat, de ez a cél nem ír felül minden realitást. Szerencsére. Most éppen irodaház, de legközelebb lehet, hogy más funkció - szálloda vagy étterem lesz belőle. Fontos, hogy a ház ne torzuljon minden funkcióváltásnál, mert a végére nem marad belőle semmi, ami korábban annyira vonzóvá tette!
Ismerünk olyan negatív példákat, ahol megtartották a homlokzatot, belül viszont semmi nem emlékeztet már a korábbi állapotra. Az Optinvest beruházásai nem ilyenek. A ház főstruktúrája megmarad, a közös területek díszeivel együtt megújulnak. Amíg megmenekül a ház története, addig nem tűnik el a térképről sem, sosem lesz „csak egy irodaház”.
Néha viszont adódik a lehetőség a változtatásra. Tudnál erre példát mondani?
Az Irányi Palotánál maradva, az archív fotókon látszott egy üvegkupola bevilágító az udvaron, ami mára már nem volt sehol. Nem kezdtünk el történeti kupola szerkezetet építeni a fotók alapján, inkább az átlátást hoztuk vissza az épületbe egy üvegfödémmel és alatta egy térnyitással. Két szintet kötöttünk össze ezzel a gesztussal és az egész látható a belső udvarból. Ilyen a tradíción való építkezés, szerintem ezektől lesz jobb a ház.
Tereket és szinteket összekötő felnyitás / Irányi Palota
Térjük át a jelenre: melyik az a 3 projekt, amit kiemelnél és fontos volt Neked, mérföldkőnek érezted a Pyxis Nautica életében?
A hozzám legközelebb álló és legmeghatározóbb épület az Irányi Palota volt. Ez volt az első nagy munkám és 4 évig „terelgettem”. Sőt, a mai napig is vannak visszatérő módosítási feladatok, tartjuk a kapcsolatot a házzal. Volt kisebb léptékű munkánk is, például a Palazzo Hunyadi, de méretéből adódóan azon nem gyűjtöttünk még annyi tapasztalatot, mint a későbbi fejlesztéseken. Az Irányiból viszont nemcsak mi tanultunk sokat, hanem a beruházó, a kivitelező és a projektmenedzser is.
Az Irányi Palotánál nagyon sok olyan téma jött fel, amiből tanulhattunk és a mai napig ennek a projektnek a tapasztalatait adom át a kollégáknak. Ezen mutatom meg, hogy kell a „palotást táncolni”…
Most, hogy már a 3. vagy 4. palotát tervezzük, kezd már beérni a gondolat, hogy is kell hozzáállni egy ilyen projekthez. Kezdetben csak építészetileg néztük a házat, majd indult is a kivitelezés úgy, hogy a belsőépítészettel nem foglalkoztunk, mert nem volt még bérlő. Később jöttünk rá, hogy ezt így nem lehet. Mire végigterveztük a belsőépítészetet, rájöttünk, ha külön készül a kettő, akkor rengeteg módosítás szükséges, mire összeér a két oldal. A koncepciót egyszerre kell tervezni, kívül és belül. Nyilván az lenne a legideálisabb, ha már a bérlő is ismert lenne a projekt kezdésekor, de ez általában nem adott. Az Irányinál minden kész volt és így szeretett bele a bérlő. Valamennyit kellett rajta változtatni, de ezeket lehetett kezelni.
Irányi Palota / Fotó: Jaksa Bálint
A következő épületnek a Dréher Palotát mondanám, mivel ez volt a legutolsó. Még frissen él bennem, ezt terelgetem éppen hétről hétre. Itt már fejlett gondolatok mentén kezdtünk tervezni, például a nagy tereknél 3-4 elrendezési tervet csináltunk, hogy tudjunk opciókat kínálni a bérlőnek úgy, hogy az nekünk már nem jelent plusz munkát később. Viszont minden épület kicsit más, a Dréhernél az új épületszárny egy teljesen látszó előre gyártott vasbetonszerkezet, ilyet eddig még nem csináltunk, az anyag temploma lesz! Az előre gyártott szerkezetnél kevesebb lehetőség van utólag változtatni, a szerkezet behatárolja a használatát, így fontos, hogy mégis maradjon némi módosítási lehetőség, de ez mégsem hátrány; olyan bérlő fogja kiválasztani a házat, akinek ez megfelel és szeret majd ott dolgozni - de visszafelé is igaz - a ház megtalálja a bérlőjét. Különleges lesz; egy Hajós Alfréd homlokzatú Károlyi kertre néző városi Palota, az udvarban kendőzetlen szerkezeti esztétikával és az átlagosnál izgalmasabb kertépítészettel.
A Dreher Palota homlokzatát Hajós Alfréd tervezte / Fotó: Jaksa Bálint
A Debreceni Gyógyszerésztudományi kar épülete a harmadik. Ez nem palota, de nagyon meghatározó nekem személy szerint - debreceniként is -, és az egész irodának is. Nagy projekt méretében, de funkciójából adódóan is egy nagyon meghatározó létesítménye lesz a Debreceni Egyetemnek. Örülünk, hogy ehhez a mi irodánk is hozzájárult.
Formaalkotás szempontjából is érdekes épület, így elég izgalmas, hogy ez az első nagy középületünk, mégis tele van ambícióval!
A 200. projekten túl nekem ezek voltak a kihívások. Biztos lehetne még sorolni, de a Pyxisnél eltöltött 7 évem alatt nekem ez az a 3 projekt, amibe úgy érzem mindent beleadtam!
A Debreceni Egyetem Gyógyszerésztudományi kara / Látvány: Gazdag Zoltán
Kedvenc irodai történeted, ami eszedbe jut? Szabály: nem ér azt mondani, hogy Dávid és Tomi fejest ugrott Koppenhágában a csatornába…
Alapvetően az összes csapatépítő ilyen. Konkrétabban mondjuk a Koppenhága túra, a normafás AW-k, a teraszon a közös grillezések!
AW: After Work: a munka utáni csapatösszetartásokat neveztük el így, olykor külsős előadóval, vendéggel, általában csütörtökönként
Az átköltözés is megmaradt bennem. Nagyon szerettük a régi, Donáti utcai irodát. A Millenárison, ahol most vagyunk a tetőterasz a legjobb dolog, gyönyörű kilátás, nehéz lenne ennél jobb helyet találni!
A Pyxis Nautica első irodája a Reimholz-lépcsőn / Víziváros, Donáti utca
Irodán kívüli Fecó? Tudom, hogy érdekel például a technológia. Honnan ered ez?
Apukámtól kaptam az ilyen irányú érdeklődésem! Ő minden új technológiára nyitott a mai napig, ő az „új ember". Ez rám ragadt - számítástechnika, mesterséges intelligencia, kripto devizák, elektromos autók. Nagy kedvencem az űrkutatás, űrutazás és ezekkel kapcsolatos események. Rendszeresen nézek a gyerekeimmel rakétaindításokat. Szerintem a távoli jövőben az építészet az űrben is meg fog jelenni; voltak és lesznek is pályázatok ebben a témában. A technológiai érdeklődésemmel már a gyerekeket is megfertőztem, sokat olvasunk erről, megnézzük az erről szóló híreket, beszélgetünk róluk. Véleményem szerint 20-30 év múlva az űrutazás olyan lehetőség lesz, mint manapság repülővel utazni!
Tartsuk a Föld bolygón Fecót!
Álom tervezési feladat?
Földön kívüli helyszínre való tervezés, az kihívás lenne, látványos tett...
Reálisabb léptékben gondolkodva (nagy lesz a váltás) például a saját családi ház építése elég gyakran előforduló téma a családban. Az álom tervezési folyamatba pedig senki nem szólna bele, - persze ez nem lehetséges... ezért álom. Egy családi házba nem lehet minden víziót beletenni, kompromisszumokat kell kötni számtalan téren. Érdekes lehet a feleségem, a gyerekeim igénye, véleménye, a telek adottságai, gazdaságosság és sok más tényező. Nehezen mondhatnám azt, hogy ezt csak én terveztem. Szóba jött még felújítás is, régebbi házat bővíteni, átépíteni, ami szintén izgalmas kihívás lenne. Gyakran foglalkoztat ez is gondolatban. A családi ház tervezésbe biztos, hogy bevonnám az iroda tagjait; több szem többet lát alapon!
A Pyxis Nautica-nál szerintem többünknek mélyebb kapcsolata van a belső funkcióval, a terek arányával, a belsőépítészettel általában. A tervezés során fontos szempont az épület és az épületbelső kapcsolata, a koherens épülettervezés, ettől vagyunk szerintem különlegesek!
Visszatérve a házunkra: nem szeretnék nagy „hodályt”, inkább gazdaságos, jól átgondolt, praktikus és élhető házat. Amikor ezen gondolkodom, mindig funkcionálisan képzelem el, soha nem a külsőt látom magam előtt, nem az az elsődleges!
Pyxis Nautica Manifesto sorozat / Kis Ferenc
Comments